Fico nem tesz keresztbe a magyar kormánynak, de nem is fog úgy táncolni, ahogy Orbán fütyül

Hamar letudta Orbán Viktor és az őt kedden a budai Várban meglátogató Robert Fico a magyar és a szlovák kormányzati apparátus által aláírásra előkészített ügyeket, a két ország közötti közlekedés megkönnyítését szolgáló beruházási megállapodásokat. Sokkal fontosabb volt mindkettőjük számára, hogy áttekintsék azokat az uniós és V4-es kérdéseket, amelyekben a két fél már a részsikerek elérésében is szoros együttműködésre van utalva.

A nagy kérdés magyar részről az volt, hogy Fico mennyire sétál bele Orbán csapdájába, behelyettesítve a korábbi lengyel szövetségest a nemzetközi porondon. A keddi látogatáson megígérte, hogy Orbán számíthat rá Brüsszelben, nem fogja például támogatni, hogy a tagállamoktól elvegyék a vétójogot (ezt számos más állam is ellenzi), és azt sem fogja engedni, hogy Magyarországot megbüntessék. Ficónak azonban nem érdeke, hogy Orbán vazallusa legyen. Amennyire tudta, meg is próbálta elkerülni az ekként értelmezhető helyzeteket, egyenrangú félként viselkedve a 13 éve folyamatosan hivatalban lévő magyar kollégája társaságában.

A lengyelekkel amúgy is könnyebb dolga volt Orbánnak, hiszen Jaroslaw Kaczynski elvi, méghozzá kardinális elvi kérdést csinált abból, hogy Lengyelországot minél távolabb cövekelje le az EU-tól. Míg a lengyelek ideológiai alapon szövetkeztek Orbánnal, a magát máig baloldalinak mondó, de politikai pályáján eddig is számos kanyart megjárt Fico esetében az együttműködési készség egészen más alapokon nyugszik.