A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Magyarország mind inkább kakukkfióka a Nyugat fészkében, mert nem elég, hogy a kormányfő sikeresen szétverte az ország demokratikus intézményeit, hanem most már egyedüliként áll az Ukrajna számára létfontosságú segély, illetve a svéd NATO-tagság útjában. Ezért nagy a kísértés, hogy el kell engedni az országot, és ki kell mondani, hogy az immár az, ami: ellenség.
Ezt fejti ki kommentárjában Marc Champion, a hírügynökség szemleírója. Úgy értékeli, hogy a szövetségesek egyre nagyobb árat fizetnek, amiért elviselik Orbán Viktor szeszélyeit. Ám itt a klasszikus példát lehet tetten érni: csak lassan a testtel. Először is a miniszterelnök mindig valami alkut igyekszik kicsikarni, amikor obstruál. Hogy a svédek ügyében az Országgyűlésre mutogat, az persze álnok, hiszen a kétharmad vakon jóváhagyja, amit elébe raknak.
