Amikor valaki az antifa-ügy olasz vádlottjának Ilaria Salisnak járó méltányosságról beszél, nem a tetteit relativizálja, nem a bűnösségét vonja kétségbe, hanem az ártatlanság vélelmét, az uniós normák betartását hiányolja és sérelmezi, írja szerzőnk. Vélemény.
Kényelmes-e olyan hazában élni... – derengett fel a félig kimondott kérdés, amikor január végén először szembesültem az úgynevezett antifa-per magyar sajtóban közölt képeivel. 2023 februárjában olasz–német antifasiszta csoport tagjai támadtak Budapesten járókelőkre. Idén kezdődött a perük. Az elsőrendű vádlott Ilaria Salis pedagógus. A tárgyalást megelőzően az ügyéről, magyar nyelven, csak a Kurucinfó és társai hergelődtek. Amikor a per elkezdődött, már a radikális zugsajtón túli médiába is bekerült a hír. De milyen formában? Ilaria Salis leginkább kényelmetlen portréival.
Előnytelen optikával, félprofilban látható a vádlott. Lebiggyesztett szája, gyűrött arca a meghurcolt áldozat képmása lehetne, de a képbe a rossz arcú ember bamba cinizmusát is beleláthatjuk.
Elterjedt félelem, hogy a magyar bíróságokon nem biztosított az ártatlanság vélelme – a kétarcú, láncra vert nőről készült portré vizuálisan ezt erősíti. Érzelmileg bevonódik a kép nézője, a közhangulat azelőtt dönt, mielőtt a bíróság ítélkezne. Gomolyoghatnak bennünk érzések, gondolatok, vélemények az úgynevezett kitörés napján történt tavalyi támadásokról, de tényekkel kellene eloszlatni ezt ködöt, a döntés pedig a bíróságé.
Már érthető, miért rendeltek 3000 darab új, kínainak tűnő nyomkövetős okosórát a hatóságok, miközben ennek csak alig több mint a harmada van használatban raboknál és bűnügyi felügyelet alatt állóknál. Az eszköz pontossága mellett az is kérdés, van-e jogalap távol tartani azokat, akiket veszélyesnek ítéltek a védett személyekre nézve.
15–9-re nyertek a mieink.
Berg Dániel a történtek után betegszabadságra ment, a feladatait magához vonta a II. kerület polgármestere, Őrsi Gergely.
