Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Azért nem szállít Németország nagy hatótávolságú Taurus manőverező robotrepülőket Ukrajnának, mert nem akarja, hogy német szakértők és katonák szolgáljanak az orosz agresszió áldozatává vált országban – magyarázta a német kancellár. Scholz ezzel – igaz, csak közvetve – bemártotta a briteket és a franciákat, akik már tavaly átadtak Ukrajnának a francia–brit közös fejlesztésű Storm Shadow, illetve Scalp rakétákat, s akik maguk is minden bizonnyal küldtek olyan katonákat, akik részt vesznek az eszközök programozásában és működtetésében. Az oroszok kaptak is az alkalmon, és azóta azt ismételgetik, hogy a NATO már közvetlenül is részese az orosz–ukrán konfliktusnak.
Ez a narratíva különösen azután erősödött fel, hogy Emmanuel Macron francia államfő február végén arról beszélt, minden áron meg kell akadályozni, hogy Oroszország legyőzze Ukrajnát és ezért semmilyen megoldást, még a nyugati katonák Ukrajnába küldését sem szabad kizárni. Bár Macron egyértelművé tette, hogy nem a NATO-ra gondolt, hanem arra, hogy egyes nyugati államok saját hatáskörben küldenének katonának, ez nem akadályozta meg a moszkvai megmondóembereket abban, hogy az észak-atlanti szövetséget azzal vádolják, éppen most kívánja kirobbantani a harmadik világháborút.
