"A fejnehéz nerkőbéka tán megérzi a veszélyt" - Parti Nagy Lajos az én hetemben
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: agresszív, zászlóbontás, köztársaság-őr, egyfarkú, leválthatatlan.
Zászlóbontás – Magyar Péter március 15-én meghirdette, hogy pártot alapít. Hatalmas tömeg gyűlt össze az Andrássy úton, hogy meghallgassa a NER-ből kivált szónokot, aki a Medián kutatása szerint 13 százalékon áll azok körben, akik hallottak róla.
Köztársaság-őr – A baloldali ellenzéki vezetők közül Karácsony Gergely állt ki a nagy nyilvánosság elé, a DK letudta videóüzenetben az ünnepet. Karácsony Magyar Péter rendezvénye után kezdett beszélni a Szabad sajtó útján, saccra 2 ezer ember előtt, vagyis rá kevesebben voltak kíváncsiak, mint Magyarra. Karácsony arról beszélt, Putyin itt kegyelmet kapna, Budapest pedig a köztársaság őre maradhat.
Egyfarkú – Története legnagyobb válságát élte át a Kutyapárt az elmúlt héten, mikor a tagság döntése után lemondott a párt két társelnöke, egyben legmeghatározóbb arca, Kovács Gergely és Döme Zsuzsa. A szavazáson ugyanis alulmaradt az a felvetésük, hogy a XII. kerületben induljanak az ellenzéki előválasztáson, és ha ott nyernek, Kovácsból polgármester-jelölt lenne, és 8 képviselőt indítanának. A tagok egy része ilyen szinten sem akart közösködni az ellenzékkel, és előválasztás nélkül indította volna Kovácsot. Hétfőn megváltoztatták ezt a döntést, így továbbra is Kovács és Döme vezeti a pártot.
Leválthatatlan – Három napos elnökválasztást tartottak Oroszországban, ahol előre kimondható volt, hogy Putyin marad az elnök. Ennek érdekében a valódi riválisokat lesöpörték a színről, és trükköket és csalásokat vetettek be. Putyin végül csaknem 88 százalékkal nyert.
Meghalt a Szüts. Ezt a kurzív a-t kéne itt hagynom mementóként, egy szög fejeként, ami a karcsú, magas ház oldalfalából kimered. A mátraverebélyi elektromos alállomáson régóta sötétebb van a szokottnál. 14-e, csütörtök hajnala óta még sötétebb, noha világít a fehér hasáb, s alatta a két kis üzemablak hunyorog, immár a lehető öröklétig, vagyis ameddig az akvarell, a papír (38× cm) és az emlékezet kitart.
Ami esélye volt, azért Szüts Miklós megdolgozott, ki is csikart a szörnyeteg ráktól jónéhány évet. Nagyon szeretett és tudott élni a földön is, a föld fölött is. Tudta, hogy az ünnepély nem habostorta.