Mi a foci és a szurkolás? “Amikor az ember ott ragad a lelátón, akkor valami olyannak a része lesz, ami nála sokkal nagyobb”, írja szerzőnk, vagy egy másik megközelítésben: “beálltunk egy hosszú sorba, amit jó száz évvel a születésünk előtt indítottak el, és talán még akkor is lesz, amikor mi már nem élünk majd.” Aztán előkerül egy sörözős isztambuli éjszaka és kanapén ugrálás a gyerekekkel. Életem meccse sorozatunk újabb epizódja.
Jó, ez a cím félig vicces, de tényleg csak félig. Amikor megkértek, hogy írjak a meccsről, ami számomra a valaha volt legfontosabb, akkor gondolkodás nélkül vágtam rá ezt, és kicsit jobban átgondolva is tartom: nyilván láttam sportszakmailag minőségibb meccseket, mint amilyen 2008. május 26-án Sopronban a REAC-MTK volt – a 23. születésnapomon a csapatom a 23. bajnoki címét szerezte meg ott –, de érzésre ez a csúcs, az abszolút, a netovább.
Egy átlagos szurkoló, pláne aki helyszínen követi a magyar focit, nem nagyon gondolkozik azon, miért csinálja ezt, pedig őszintén amúgy van miért magunkba néznünk.
Mi visz rá egy embert, hogy olyan hobbit válasszon, amiben előre tudja, hogy a meccsek minimum harmada után rosszul fogja érezni magát – és ha a meccseknek csak a harmadát bukja el a csapat, akkor az már egy nagyon jó szezon?
A kutya nem járna mondjuk a Vígszínházba, ha tudnánk, hogy az előadások jókora részéről úgy jövünk majd ki, hogy mi volt ez a borzadály, és közben még röhögnek is rajtunk a tháliások, hogy mekkora lúzerek vagyunk.
Nyilván erre adja magát a válasz egyik fele: hogy a világ bonyolult, nehezen átlátható, és a legtöbb kérdésben nincs egy egyszerű igen vagy nem válasz.
Egy ilyen helyzetből csodálatos kiszakadás kilencven percre egy olyan világba átlépni, ahol vagyunk mi, a jók, ők, a nem jók, és vagy nyerünk a végén, vagy nem, teljesen világos az eredmény. Azt is leírták a hozzáértők, hogy az összes csapatsport közül a fociban borul legtöbbször a papírforma, szóval még izgalom is van, de még ez sem a teljes válasz.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
