Sztojcsev Iván: Minden idők legnagyobb futballmeccse, REAC-MTK 0-3

Jó, ez a cím félig vicces, de tényleg csak félig. Amikor megkértek, hogy írjak a meccsről, ami számomra a valaha volt legfontosabb, akkor gondolkodás nélkül vágtam rá ezt, és kicsit jobban átgondolva is tartom: nyilván láttam sportszakmailag minőségibb meccseket, mint amilyen 2008. május 26-án Sopronban a REAC-MTK volt – a 23. születésnapomon a csapatom a 23. bajnoki címét szerezte meg ott –, de érzésre ez a csúcs, az abszolút, a netovább.

Egy átlagos szurkoló, pláne aki helyszínen követi a magyar focit, nem nagyon gondolkozik azon, miért csinálja ezt, pedig őszintén amúgy van miért magunkba néznünk.

Mi visz rá egy embert, hogy olyan hobbit válasszon, amiben előre tudja, hogy a meccsek minimum harmada után rosszul fogja érezni magát – és ha a meccseknek csak a harmadát bukja el a csapat, akkor az már egy nagyon jó szezon?

A kutya nem járna mondjuk a Vígszínházba, ha tudnánk, hogy az előadások jókora részéről úgy jövünk majd ki, hogy mi volt ez a borzadály, és közben még röhögnek is rajtunk a tháliások, hogy mekkora lúzerek vagyunk.

Nyilván erre adja magát a válasz egyik fele: hogy a világ bonyolult, nehezen átlátható, és a legtöbb kérdésben nincs egy egyszerű igen vagy nem válasz.

Egy ilyen helyzetből csodálatos kiszakadás kilencven percre egy olyan világba átlépni, ahol vagyunk mi, a jók, ők, a nem jók, és vagy nyerünk a végén, vagy nem, teljesen világos az eredmény. Azt is leírták a hozzáértők, hogy az összes csapatsport közül a fociban borul legtöbbször a papírforma, szóval még izgalom is van, de még ez sem a teljes válasz.