Miért csak most lett Kovács András Ferenc és Bölöni László Marosvásárhely díszpolgára?
A figyelem többet jelent, mint tapsot és nevetést – azt is jelenti, hogy gondoljuk meg, a jelentős elismerést kinek adjuk, és főleg mikor, írja szerzőnk Szeretettel Erdélyből című sorozatunk legújabb részében.
Már a Nobel-díj kapcsán is gondolkodtam ezen. Megkapja az ember akkor, amikor már szinte csak a koporsóját fizetheti ki az összegből. Miért nem kaphatja meg akkor, amikor még örülhet neki? Például Kertész Imre 1975-ben közölte a Sorstalanságot, a Nobelt viszont csak 2002-ben kapta meg. Egy ideig észre sem vették a könyvet, később azonban több nyelvre is lefordították, már egyetemista koromban nagy népszerűségnek örvendett. Akkor miért kellett annyit várni?!
De hát a Nobel-díjat egyetlen írónak adják, díszpolgára ellenben egyszerre több is lehet egy városnak. Marosvásárhely például tíz személyiségnek adott ilyen kitüntetést idén: közülük négyen már halottak voltak, az egyik pedig nem sokkal a díjátadás után halt meg. Az már végképp furcsa fintor, hogy az egyik viszont most kapta meg másodszor.