Hasbeszélő: Egy kockás abroszos budai bisztró, ami nem az, aminek látszik
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen egy budai kockás abroszos teraszon.
Kockás terítő ide vagy oda, az Attila út és a Roham utca sarkán nem egy magyaros csárdát vagy házias, pláne retró vendéglőt találunk, hanem a – túlzás nélkül – világhírű, fine dining éttermeiknek Michelin csillagokat bezsebelő, magyar séfpáros, Széll Tamás és Szulló Szabina bisztróját (amiről aztán „dizájnilag” is meggyőződhetünk odabent). Ez a Stand25. Közelebbről már jól látszik, hogy fehér kesztyűs pincérek söprik le a morzsákat a kissé napszítta terítőkről. De megvan ennek is a maga bája.
A kihordott tányérok az utcáról nézve is csábítóan festenek, viszont, ha nincs foglalásunk, kicsi az esély, hogy csak úgy beeshetünk egy ebédre. Még ha manapság már nem is úgy van, mint 2019 novemberében, amikor a Hold utcai csarnokból átköltöztek ide. És az első vendégek egyike, így dicsekedett-fenyegetőzött az akkori Index hasábjain: „Beültünk az étterembe, ahova ön jó ideig nem fog tudni.” Kétségtelen, hogy az első hónapokban vándorolt is szakadatlanul Pestről Budára a gourmet elit. Állítólag naponta több tucatjával kellett hárítani a foglalni szándékozókat, akik nem akartak lemondani a belvárosi „evőpiacon” megszokott betevőjükről.
Van annak már lassan három éve, hogy megpróbáltuk mi is naiv módon: „Gondoltunk nagyot és merészet, megcéloztuk Szulló Szabina és Széll Tamás az Attila út–Roham utca sarkán örömkonyháját. A Stand25-öt, ahol igenis étlapon tartanak olyan hétköznapi étkeket is, mint a gulyásleves, a rakottkrumpli vagy éppen a tojásos galuska, persze a saját magasiskolájuk szerint. Mielőtt a kilincset lenyomtuk volna, megláttuk a tájékoztatót, hogy rögvest, négykor bezárnak, és legközelebb csak vacsoraidőben, hattól várnak tárt ajtóval. Ezt meg is jegyeztük a jövőre nézve.”