Küzdünk – mondják a Magyar Járműalkatrész-gyártók Országos Szövetségénél arra a kérdésre, hogy beszállítóvá tudnak-e válni a szervezet tagjai azoknál az ázsiai, főként kínai befektetőknél, amelyek tavaly már ezer milliárd forintnál is több pénzt hoztak az országba. Kínai vagy más ázsiai anyacégek ugyanis hétről hétre alapítanak olyan leányvállalatokat Magyarországon, amelyek odahaza eleve partnerei a nagy autó-, illetve akkumulátorgyártóknak, vagy a tevékenységük alapján valószínű, hogy itt akarják megcsinálni a szerencséjüket.
A kínai iránymutatás jól látható. A minap a nagykövetük azzal a címmel írt cikket a kormány szócsöveként működő Magyar Nemzet hasábjain, hogy Szívesen látjuk Magyarországot útitársként a kínai modernizációban. Vagyis a magyarok, ha akarnak, besegíthetnek Kínának.
A Magyar Nemzetbe májusi látogatása alkalmából maga a kínai elnök-pártfőtitkár is cikket írt:
A londoni The Economist címlapsztorija néhány hete arra fókuszált, hogy Kína micsoda szédületes sebességgel terjeszkedik a globális dél országaiban, és mennyi fogyasztót talál ott a termékeinek, ám magyarországi térfoglalásuk azt bizonyítja, hogy Európáról sem mondtak le. Az azonban nem világos, hogy a magyar kormány milyen előnyt igyekszik elérni az ázsiai vállalatok betelepüléséből azon kívül, hogy rövid távon ezek a gyárak felpörgetik a gazdaságot.
Pletyka szintjén az terjed, hogy a kínaiak az első tíz évben csak kínai beszállítókat akarnak alkalmazni.
