„Ha rendes nyugdíjat kapnánk, nem lenne szükség a 30 ezer forintra” – miért dolgozik több mint százezer nyugdíjas Magyarországon?
Tavaly már 125 ezer fölé nőtt a nyugdíj mellett dolgozók száma.
Egy szeptember elsejétől hatályos új kormányrendeletnek köszönhetően kitiltottak számos tárgyat az iskolák falai közül. A legtöbb esetben, amint az olvasó is láthatja majd, nem szorulnak magyarázatra a korlátozások. Egyedül a telefonok és egyéb kütyük elvétele okozott ellenérzéseket. A probléma a hézagos és átgondolatlan szabályozásból fakad.
Személyes ismerősi körökből olyan iskoláról is hallottam, ahol két tanár a szeptemberi csengetés előtt közvetlenül sokallt be és mondott fel. Talán az eszeveszett kapkodás és az ezzel járó stressz, talán a folyamatosan szűkülő munkahelyi mozgástér vagy a téves jogértelmezés miatti retorzióktól való félelem, de jó eséllyel inkább mindez együttesen sarkalhatta az érintetteket a távozásra. A szülők szempontjából szintén elég kaotikus a helyzet, mivel félthetik telefonon elérhetetlen gyerekük épségét vagy épp a rábízott – sokszor több százezer forintot érő – készülék biztonságát is.
Adod ide!
Az idei iskolakezdésnél a legtöbb figyelem egyértelműen az elkobzandó, és a tanárok által is csak oktatási célra használható mobilokat övezte. Itt azonban rögtön tisztázni kell, pontosan milyen tárgyak, milyen megítélés alá esnek: ugyanis elsőként rendelkezik önálló kormányrendelet a tanulók számára tiltott és ún. „használatában korlátozott” eszközökről.
1. A tiltott kategória
- Közbiztonságra különösen veszélyes eszközök: egészen szép arzenál állhatna össze ezekből, ilyen például a 8 centiméternél hosszabb kés, a dobócsillag, a rugóskés, a felajzott íj, a számszeríj, a francia kés, a szigonypuska, a parittya, a csúzli, az ólmosbot, a boxer, a lánccal vagy egyéb hajlékony anyaggal összekapcsolt botok (közismertebb nevén nuncsaku), a gázspray, a lőfegyverutánzat vagy az elektromos sokkoló és az álkulcsok.
- Olyan tárgyak, amelyeknek birtoklása szabálysértést vagy bűncselekmény valósít meg: a teljesség igénye nélküli ilyenek a különféle pirotechnikai eszközök, kábítószerek, lőfegyverek vagy robbanóanyagok, a hamis pénz, hamis okiratok, satöbbi.
- A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére nem értékesíthető termékek: klasszikusan ilyenek az alkohol- és dohánytermékek, illetve az energiaitalok is.
Ezeknél a tárgyaknál nincs apelláta, be sem vihetők az iskolába és minden esetben el kell őket venni a tanulóktól. Az talán abszurd, hogy például egy kislány Barbie baba helyett nuncsakuval és ninja csillaggal járkáljon az iskolai falai között, de ha visszaemlékszem, volt olyan évfolyamtársam 7-8. osztály környékén, aki
mérhetetlenül vagánynak érezhette magát egy vonatról eltulajdonított ablaktörő kalapács birtoklásának köszönhetően
(ami az új jogszabály szerint különösen veszélyes eszköznek minősül, mondjuk érthető módon). Sőt, jobban belegondolva: annak idején mutogatás céljából egyszer jómagam is becsempésztem egy kifejezetten élethű patronos pisztolyt a hátizsákomban, ami jó eséllyel minősülhetett volna lőfegyverutánzatnak.
2. A tűrt kategória, avagy a használatában korlátozott tárgyak
Ide tartoznak a sokat emlegetett telekommunikációs eszközök. Nem csupán a mobiltelefonok, hanem a kép- vagy hangrögzítésre és/vagy netezésre alkalmas okoseszközök is (például tabletek, okosórák, játékkonzolok). Ezeket ugyan be lehet vinni az oktatási intézménybe, de a tanítási órák megkezdése előtt – illetve a kollégiumban a foglalkozás megkezdése előtt –, az intézmény házirendjében meghatározottak szerint le kell őket adni a tanítási nap időtartamára.
Megjegyzendő, hogy a leadásra és megőrzésre – ami elsősorban a telefonokat érinti –, már szeptember első hetében a legkülönfélébb megoldások születtek, mivel a kormányrendelet az iskola házirendjére bízta a részletszabályok megalkotását. Egyes iskolákban portán leadással oldották meg a kérdést, hosszú sorokat okozva, ami miatt rengeteg diák késett az első órákról. Máshol a tanteremben helyezték el a készülékeket valamilyen zárt szekrényben vagy fiókban. Szintén ismerősöktől olyan iskoláról is hallottam, ahol a diákok saját zárható szekrényeikbe tehették a mobiljukat, bár ebben az esetben bármikor ki is vehették őket – így a módszer jogszerűsége legalábbis vitatható.
Emellett lehetséges egyedi engedélyt is adni: az igazgató vagy a pedagógus a tanulmányi rendszerben (KRÉTA) engedélyezheti egyes tárgyak – így például épp a mobiltelefon – használatát és birtoklását a tanulóknak (az adott helyzet mérlegelése alapján). Ezért is okozott nagy felháborodást a fővárosi Madách Imre Gimnázium igazgatójának, Mészáros Csabának a felmentése. Egyrészt augusztus 28-án még nem volt hatályban a kérdéses rendelet, továbbá az igazgató jelzése, hogy nem fogja szeptembertől elvetetni a telefonokat, papíron még csak nem is volt jogellenes kijelentés. A Belügyminisztérium mégis úgy fogalmazott közleményében, hogy „Egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt.” Utóbbi kijelentés jogilag tehát biztosan nem állta meg a helyét.
Friss példa még a rendelet átgondolatlanságára az 1-es típusú cukorbeteg gyerekek esete, akiknek az inzulinszint folyamatos monitorozásához szükséges a telefonhasználat. Magyarországon több mint 3000 kiskorút érint ez a kivétel. Náluk a köznevelésről szóló törvény egy új rendelkezése is külön rendelkezik az egészségügyi célú okostelefonhasználat igazgatói engedélyezéséről, amit a szülőnek vagy a diáknak kell jeleznie és igazolnia orvosi papírokkal. Ezt Facebook-bejegyzésben is megerősítette Nyitrai Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója.
Vedd el, ha tudod
Ha arra utaló információ merül fel, hogy a tanuló a 2. pont szerinti tiltott tárgyat tart birtokában, akkor ezt a pedagógus jogosult ellenőrizni. A jogszabály szövegéből furcsa mód azt lehet kiolvasni, hogy bár ilyenkor a tanuló – felszólításra – igazolhatja, hogy nincs is nála 2. pont szerinti tiltott tárgy, de akár van, akár nincs, akkor is értesíteni kell többek közt a rendőrséget és a szülőt is. Ha az 1. vagy a 3. pontok szerinti tiltott tárgyat vagy használatában korlátozott tárgyat engedély nélkül birtokol a tanuló, akkor szintén a pedagógus léphet fel: felszólíthatja a tárgy átadására, illetve, ha ő ennek nem tesz eleget, akkor igazolnia kell, hogy a kérdéses tárgy nincs nála.
Papíron akár jól is hangizhatnak az előbbi szabályok, de a hézagok még a kormányra jellemző rapid jogalkotáshoz képest is példátlanok: nem adnak választ arra a kérdésre, hogy
mi van, ha a tanuló nem engedelmeskedik maradéktalanul,
ami főleg kamasz fiataloknál talán nem is annyira meglepő feltételezés. A csomag vagy ruházat átvizsgálása is komoly magánszféra-sértésnek számít, amit csak szigorú szabályok szerint, alapvetően rendőr végezhet. Egy biztonsági őr is csak korlátozottan vizsgálhatja át a csomagot, és a ruházat itt is szent és sérthetetlen.
A pedagógus sem kötelezheti vagy kényszerítheti a diákot arra, hogy kipakoljon. Vagyis annál többet nem tehet, minthogy bízik abban, hogy a diák önszántából át fogja adni neki a nála lévő tárgyat. Ráadásul – ahogy arra a TASZ is felhívta a figyelmet –, abból, hogy egy diák a tanár utasítását követi, még nem következik automatikusan, hogy önkéntes cselekedetről van szó. Másként fogalmazva: a tanulónak jogában áll nemet mondani a motozásra és emiatt retorzió sem érheti.
Vissza a feladónak
A tanulók szempontjából a legégetőbb kérdés az, hogy hogyan kaphatják vissza – életszerűségi sorrendben – elsősorban az elvett mobiltelefonokat, másodsorban a számszeríjjat, a robbanóanyagot vagy a hamis pénzt tartalmazó klasszikus iskolai kezdőszettjüket. A rendelet szerint a mobilokat a tanítási nap végén a tanulók visszakapják, jó esetben sértetlenül és az iskola sajátos megoldásától függően (ami megintcsak járhat hosszas sorbanállással).
A tiltott tárgyaknál kizárólag a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznél, illetve a 18. életévét be nem töltött személy részére nem értékesíthető termékeknél merülhet fel egyáltalán a visszaadás lehetősége (lévén az olyan tárgyaknál, amelyeknek már csak a birtoklása is bűncselekményt vagy szabálysértést valósít meg, értelemszerűen büntető vagy szabálysértési eljárást kell indítani és elkobzásnak van helye). A visszaadható tiltott tárgyat az iskolai házirendben meghatározott személy veszi át és tárolja visszaadásáig. Főszabály szerint ezeket csak a szülő veheti át, kivéve, ha a tanuló már nagykorú, vagy ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a tiltott tárgy tulajdonosa egy konkrét harmadik személy.
Mint a szemed fényére
„Az átvett tárgyat az átvétel időpontja szerinti állapotban kell visszaadni” – szűkszavúan mindössze ennyit mond az új kormányrendelet. „Abban bízunk, hogy nem fog vele semmi történni abban a néhány órában, amíg vissza nem kapja a tanuló” – nyilatkozta az Inforádió műsorában Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár.
A joghézag súlyossága kirívónak mondható: ha például betörnek egy iskolába és elvisznek 30 millió forint értékben mobilokat – márpedig több száz fős iskolákban alsóhangon több tízmilliós összértéket képviselhetnek a tanulók megőrzött mobiljai –, úgy a bíróságon aligha lehet arra hivatkozni, hogy Maruzsa államtitkár szerint az elvett telefonokért az intézmények vállalnak felelősséget. A jogbiztonság szempontjából elfogadhatatlan, hogy maga a jogszabály nem rendelkezik legalább említés szintjén a károkért való felelősségről.
Pintér Sándor és Maruzsa Zoltán parlamenti bizottsági meghallgatása 2022.05.23.
Veres Viktor
Ha igaznak is fogadjuk el az államtitkár állításait, akkor az iskolákra iszonyatos pénzügyi felelősség hárul. Ebben az esetben értelemszerűen célszerű lenne valamiféle biztosítással bevédenie magát az intézménynek, de ez sem mehet könnyen. Az Insura biztosításközvetítő elemzésében például egyértelműen kijelenti, hogy jelenleg nincs és a jövőben sem mutatkozik sok esély olyan felelősségbiztosítási megoldásra, amellyel az iskolák fedezhetnék a károkat.
Legfeljebb a tulajdonosok köthetnek biztosítást a vásárláskor, de ezek is csak sérülés esetén fizetnek, eltűnésnél nem. Az iskolák saját biztosítással pedig azért nem tudják orvosolni a kérdést, mert az elvesztésnél a biztosítói térítéshez napi rendszerességgel átadási bizonylatokat kellene alkalmazni. Dr. Kozma Gábor, az Insura.hu vezérigazgatója szerint ez az iskolák számára lehetetlen mennyiségű adminisztrációs terhet jelentene. Ráadásul az iskolánként változó megoldásokkal sem tud mit kezdeni egy biztosító.
Se neked se nekem
A második tanítási napon a pedagógusok egyébként is magas jogszabály-rettegését sikerült megtoldani azzal, hogy diákjaik után már ők sem nyomkodhatják kedvükre az okoseszközeiket. Bár leadniuk még nem kell, de a tanórákon, egyéb foglalkozások alatt és a felügyelet ellátása során (például a napköziben) a pedagógus csak a neveléssel-oktatással összefüggő célokra használhatja ezeket. Kivétel, ha intézményen kívül szervezett programokon vesznek részt, vagy ha a használat különféle veszélyek, szabálysértés, illetve bűncselekmény elhárításához, segítségkéréshez szükséges.
Merre tovább?
Az iskolakezdésre időzített rendeleteknél könnyű elkalandozni a részletekben, elvégre hirtelen mindenki inkább a telefonok hasznáról vagy éppen káros pszichés hatásairól beszél, vagy a kirúgott igazgató esetét mérlegeli. Eközben az oktatás talán sokkal égetőbb problémáiról – mint a pedagógushiány, a tanterv avulása és az egyre rosszabb felmérési eredmények – szinte alig esik szó. Kétségkívül nehéz meglátni a pozitívumot, maximum abban reménykedhetünk, hogy az új szabályok tovább egyesítik a diákokat és a tanárokat egyre sínylődő sorsközösségükben.
