Révész Sándor: A fogyatékkal élők sportját nem olimpiai érmeseik bőkezű jutalmazásával kell támogatni

Időközönként ír nekem aHang, hogy tiltakozzam különböző dolgok ellen. Írjak alá petíciót valami ellen, valami mellett. Az esetek többségében magam is utálom, magam is kívánom, amit aHang, s csatlakozom ahhoz, amihez jó szívvel tudok.

A paralimpia elején, közepén, végén is sürgetett engem ez aHang, hogy írjak alá. Így kapacitáltak: „Mégis van, ami miatt szomorúan gondolunk a paralimpikonjaink sikereire. A kormány szerint ugyanis az ő eredményeik nem érnek annyit, mint az olimpikonoké. Legalábbis ami a pénzjutalmat illeti, biztosan nem. A paralimpikonok az olimpikonoknak járó összegnek kevesebb mint a felét kapják csak meg, ha dobogós vagy pontszerző helyezést érnek el. A paralimpia kezdete előtt indítottuk a kampányunkat, amelyben már 4 ezernél is többen kérjük, hogy legyünk úttörők, és Magyarország adjon egyenlő pénzjutalmat a paralimpikonoknak és olimpikonoknak!” Mert hiszen: „A paralimpikonok is ugyanazért az országért küzdenek, ugyanazzal az elszántsággal és odaadással, mint olimpikon társaik.”

Ezt én nem írtam alá, mert nem értek vele egyet.

A sérültséggel élő polgártársaink pozitív diszkriminációjával, széles körű támogatásával – azzal igen, lelkesen. Abban az ügyben van mit követelni a kormánytól, van mi ellen tiltakozni bőven.

Az viszont egyszerűen nem igaz, hogy a paralimpián elért eredmény ugyanannyit ér, mint amit az olimpiai játékokon értek el.

Nem helyes a sérültséggel élők iránti szolidaritásunkat tények tagadásával kifejezni, mert akkor hiteltelenné válik.