Udvari bolondozással szórakoztatja a népet, Orbán elvárásait követi a köztársasági elnök

Komoly hagyománya van a politikai élet meghatározó szereplői, szervezetei működésének első 100 napját követő mérlegkészítésnek: látszik-e már valami a poszt betöltőjének karakteréből, az induláskori ígéretek teljesítéséből? A kegyelmi ügybe belebukott Novák Katalint követően márciusban, beugróként az államfői székbe került Sulyok Tamás esetében azonban – érdemi teljesítmény híján – kétszer ekkora időtáv, 200 nap is kevésnek tűnik egy effajta elemzéshez. Hacsak nem épp maga a hiány és az űrt kitölteni hivatott látszattevékenység az, ami az új elnök munkájának lényegét, karakterét adja.

A nem cselekvés minden jel szerint nagyon is tudatos ars poeticája Sulyok államfői működésének. Elég csak az elmúlt egy hét krónikáját megnézni, mit tartott fontosnak megosztani magával és hivatala ellátásával kapcsolatban egy olyan időszakban, amikor a bel- és külpolitika egyaránt futószalagon szállította a forró témákat, Orbán Balázs 1956-ot leértékelő megnyilatkozásától odáig, hogy a Közel-Keleten új szakaszába lépett a háború. Az államfő hivatalos oldala, a sandorpalota.hu címlapján eközben olyan hírek sorjáztak (és sorjáznak egy héttel később is), mint hogy Sulyok fogadta a kongói államfőt, tárgyalt a Szellemi Tulajdon Világszervezet főigazgatójával, illetve beszédet mondott a IV. Magyar Jogi Könyvszalon megnyitóján. Utóbbi esemény az államfő „lazább hangvételű” közösségi oldalán is kiemelt helyre került az izraeli támadások második napján, ahol Sulyok azt is fontosnak tartotta közhírré tenni, milyen zenéket kedvel – majd a kamerák előtt gyorsan el is pötyögte a „Boci, boci tarkát”.

A külsődleges vonások hasonlósága miatt a kommentekben olykor a francia filmkomédiákból ismert Louis de Funes-hez hasonlított Sulyok aligha sértődhetne meg azon, ha azt mondják róla, hogy nevetség tárgyává teszi magát és – ami súlyosabb – a hivatalát. Már beiktatási beszédében hangsúlyozta, hogy csak „humorral átszőve” lehet létezni. Ehhez folyamatosan kész is szállítani az alapanyagot. Pár napja például abba a titokba avatta be a követőit, hogy mi mindent hord a táskájában (eláruljuk: semmi különöset), azt pedig már korábban világgá kürtölte, hogy olykor önkezével vasalja az ingeit, és nem veti meg a zöldborsófőzeléket. Az effajta kitárulkozásokkal az elnök (és stábja) alighanem az államfői karrier indulásának annak a részéről is szeretné elterelni a figyelmet, hogy a Sulyok által legendásnak beállított családtörténete mögött hamar felsejlett a valóság. Karsai László történész éppen itt, a HVG hasábjain mutatta be, hogy az államfő apja nem hős, hanem virtigli szélsőjobbos volt.