Miért sikeresebbek egyes nemzetek a többinél? – a HVG korábbi interjúja a most Nobel-díjjal kitüntetett Daron Acemogluval

HVG Business Extra: Néhány közgazdász a földrajzi tényezőket, mások a kultúrát vagy a tudatlanságot tartják a gazdasági egyenlőtlenségek okának. Miért buknak el a nemzetek? című – James A. Robinsonnal közösen írt – könyvében elmagyarázza, hogy egyik elmélet sem az igazi. Mi cáfolja például a neves német közgazdász-szociológus, Max Weber elméletét a protestáns etika és a gazdasági sikerek közötti összefüggésekről?

Daron Acemoglu: Munkánkban arra jutottunk, hogy nincs feltétlenül nagy különbség abban, miként teljesítenek a katolikus vagy a protestáns országok. Még Max Weber is azt írja, hogy a katolikus Franciaország ugyanolyan gyorsan iparosodott, mint protestáns szomszédjai. Természetesen ez nem jelenti, hogy a protestáns reformáció nem fejtett ki lényeges hatást. Bizonyíték van arra, hogy hozzájárult az írástudás terjedéséhez Európában, és politikai következményei révén valószínűleg az európai gazdasági növekedéshez is. Különösen azáltal, hogy destabilizált több abszolutisztikus rezsimet, és politikai változásra ösztökélte a városi érdekek képviselőit. Amit azonban mi állítunk, hogy akár protestáns, akár katolikus vallású egy ország, annak önmagában kicsi a hatása a gazdasági fejlődési potenciáljára.

HVG Business Extra: Könyvük szerint a földrajzi különbségeken is túl lehet lépni, vagyis azok sem legyőzhetetlen akadályok a gazdagság felé vezető úton. Az egyenlőtlenség, amit gyakran ennek tulajdonítanak, inkább az ösztönzők hiányának, illetve strukturális problémáknak az eredménye.

Daron Acemoglu: Számos példa illusztrálja ezt világosan. Könyvünket az Egyesült Államokban lévő Nogales és a mexikói Nogales közötti kontraszttal kezdjük. Ezt a kisvárost kettévágja az amerikai–mexikói határ, de földrajzi különbség nincs köztük. A két Nogalesnek mégis egészen más a gazdasági teljesítménye, mert különböző intézményi keretek közé kerültek.

Vagy ott van Dél-Afrikában Botswana példája, amely arra mutat rá, hogy megfelelő intézmények meghonosításával az államok túljuthatnak a leküzdhetetlennek hitt földrajzi akadályokon. Ennek az országnak nincs tengere, a malária őshonosnak számít, és tele van gyémánttal (ami az úgynevezett nyersanyagátok jelensége miatt nem feltétlenül jó dolog). Botswana mégis a XX. század második felének leggyorsabban növekvő országa lett. Mindezt úgy, hogy független állami létét a világ egyik legszegényebb országaként kezdte, gyakorlatilag humán tőke és infrastruktúra nélkül.