Lemásoljuk a természet önfenntartó rendszerét – Mark Richards komposztmester bemutatja burjánzó józsefvárosi kertjét

Jelenleg ökológiai kísérletet folytat Budapesten, a Józsefvárosban, de hosszú, közel három és fél évtizedes magyarországi története van Mark Richardsnak, aki a rendszerváltás évében érkezett Budapestre, és menet közben volt zenész, dolgozott a filmiparban és a digitális világban is. “Nem lehet az egész világtól félni”, mondja, amikor arról kérdezzük, nem félti-e városi kertjét a mai magyar valóságban. HVG-portré.

HVG: Mik voltak azok a „csodák”, amik 1990-ben Budapesten marasztalták?

Mark Richards: A szállodákat nem tudtam megfizetni, ezért pár hétig parkokban aludtam. Amikor októberben hideg lett, találkoztam egy magyar sráccal, aki azt mondta, gyere, megyünk a Tölgyfába, ott van egy barátom, aki elszállásol. Alig pár szót beszéltem ezzel a baráttal, amikor a kezembe nyomott egy kulcsot. Elmagyarázta, melyik busszal jutok el a Szőlő utcába, menjek fel a másodikra, ott az ajtó levélréséből húzzam elő a másik kulcsot, és hátul lesz egy szivacs, amin alhatok. A nevét se tudtam megjegyezni a srácnak, de segített. Különös volt, mert pár nappal korábban amerikai ismerősök rúgtak ki a házukból, mert túl furcsának találtak, elvégre stoppal mentem odáig.

HVG: Nincsenek magyar gyökerei?

M. R. : Harmadik generációs lengyelek a szüleim. Az iskolatársaim irigyeltek is, mert nálunk már december elején jött a Mikulás, és lengyel karácsonyokat tartottunk, pierogival és káposztával. A családom még mindig Amerikában él, látogatom is őket, amikor pénzem van rá. De azt szeretném, ha szélerőműves hajóval lehetne odautazni a repülő helyett. Bár ha az eddigi intenzitással nő ez a klímakert, akkor talán valamit visszavesz az én ökolábnyomomból.

Mark Richards

Veres Viktor

HVG: Mi a lényege a permakultúrának, amire a józsefvárosi ökológiai kísérletét alapozza?

M. R. : Arra tanít minket, hogy lemásoljuk a természet önfenntartó rendszerét, vagyis hogy a területünkön tartsuk és visszatereljük a körforgásba az olyan fontos elemeket, mint a szén, a nitrogén, a víz. A Bérkocsis és az Auróra utca sarkán álló kertünk korábban parkoló volt, a murva alatt döngölt földet találtunk, tele a valamikor itt állt ház törmelékeivel. Egész nyáron át gödröket ástunk, hogy felszabadítsuk a négy méter mélyen már megtalálható talajvíz útját. Ha aszfalt van rajta, elszivárog a csatornába, és a Fekete-tengerben köt ki. A lyukakba termőföldet szórtunk, és ősszel az utcán összeszedett faleveleket. Mindezt komposzttal dúsítottuk, és máris beindult a talajélet.

HVG: Honnan lett ilyen hamar nagy mennyiségű komposztjuk?