Négy szó, amivel elképesztő károkat lehet okozni: régen minden jobb volt
7 perc
2024.11.27. 08:30
2024.11.27. 09:35
Tényleg bármit el lehet adni az embereknek azzal, hogy a múltra emlékeztetjük őket – de nem csak tárgyakat, hanem gazdaságpolitikát is. A nosztalgia gazdaságát kutatók bemutatták, hogy minél szegényebb valaki, annál szebbnek hiszi a múltat, hogy a kollektív stresszhelyzetben jobban eltűrjük a drágulást, de még azt is, hogy ötvenéves gazdasági tévhitek tudják alakítani a politikát.
Régen a gyerekek még szófogadóak voltak, és mindig hallgattak a szüleikre meg a tanáraikra. Egy család meg tudott élni az apa fizetéséből, mindenki becsületesen végezte a kemény munkát, az emberek pedig akkor is boldogok voltak, ha éppen szegényen éltek. Vagy valami ilyesmi. Butaság, nyilván, de hatalmas üzlet van abban, hogy cégek, politikusok, és a közösségi média algoritmusai is megpróbálják elhitetni az emberekkel: régen minden jobb volt.
A nosztalgiára alapuló gazdaságot nagyon sokan elemezték már, de általában céges és/vagy marketinges szemszögből. Tény, hogy mindenkire sokkal könnyebb olyan dolgokat rásózni, amelyek a fiatalkorára emlékeztetik, vagy arra, amilyennek szeretné elképzelni a régmúlt időket. De mi a helyzet a politikával és az országos szintű gazdasággal? Az csak újabban jut a közgazdászok eszébe, hogy ezt is megnézzék, pedig szerte a világon választásokat lehet megnyerni azzal az üzenettel, hogy régen minden jobb volt, legyen újra minden olyan, mint akkor.
A sorozat korábbi részeit ide kattintva érik el.
A nosztalgiára persze szükségünk van és adott helyzetben életmentő is lehet. De egész komoly károkat is okozhat – és nem csak megérzés, hanem pénzbe átszámítható tény. Ángel Ubide pénzügyi tanácsadó az El Paisnak vezette le: az Egyesült Államokban azért ütközik mind a mai napig óriási ellenállásba a minimálbér-emelés bármilyen ötlete, mert az 1970-es évek nagy inflációjában még az volt a közmegegyezés, hogy a magas minimálbér növeli a munkanélküliséget. Erről az elméletről azóta kiderült, hogy nem igaz, de hiába, az emlék maradt.
Ubide azon kívül, hogy rengeteg számot sorol fel – amibe beleáshatja magát bárki, akit érdekel, miért nem volt feltétlenül jobb régen –, azt a nagyon fontos felvetést dobta be: a XXI. századi gazdaság rengeteg baját épp az okozhatta, hogy akik a döntéseket meghozták, az 1970-2000 közti időben tanulták a közgazdaságtant, az akkori idő gazdaságpolitikai realitásai alapján, és akiknek a szavazataira hajtanak, azok is nagyrészt akkor voltak fiatalok – ő maga aztán jól tudhatja, hiszen volt spanyol miniszterelnöki tanácsadó is egy időben.
2020, ha semmi másra nem is, arra egész biztosan jó volt, hogy teszteljék, hogyan értékelik át az emberek a múltat akkor, amikor nyomorultul érzik magukat, és hogy miként hat mindez a pénzügyi és politikai döntéseikre.