Az én hetem Krusovszky Dénessel: Január, a teljesen értelmetlen hónap

A január nem létezik. Vagy csak alig. Tulajdonképpen nincs még egy ehhez foghatóan felesleges hónap az évben. A kezünk még reflexszerűen az előző év számait írja a papírok keltezéséhez, év végi másnaposságunk (akár ittunk, akár nem), lassabban múlik, mint ahogy reméltük, aztán kettőt pislogunk és vége is. Mármint a hónapnak. Újrakezdés? Fogadalmak? Tabula rasa? Ugyan már!

Én egyébként személy szerint a februárt még jobban utálom, de így is belátom, hogy a januárnak még kevesebb értelme van. Legalább esne a hó, de ugye, a fehér karácsonytól éppúgy búcsút vehetünk lassan, akár a fehér januártól. Vagyis hát az egész fehér tél koncepciótól.

Legutóbb is azt hiszem, márciusban esett a hó, nem februárban, és nem is januárban. Olyan meleg volt tavaly is, hogy előjöttek a motorosok. Ez a biztos jele az évszakok félrecsúszásának: kirajzanak a túramotorosok már az év elején. És most is rajzanak már. Nincs többé olyan, hogy szezon. Minden szezon lett. De csak korlátozott lehet az örömünk. És nem is csupán azért, mert a tikkasztó tél a pusztulás felé rohanó emberiség bukástörténetének mellékjelensége lenne, hanem azért is, mert a hirtelen téli meleg mégsem megbízható valami. Mindig ott a gyanú, hogy másnapra elszaródik, vagyis helyreáll a normalitás, mígnem megint beüt a front, jön a 15 fok mint múlt héten. Az ember meg csak néz, hogy akkor ezzel most mit lehet kezdeni.