A nagy levélbombás rejtély, amely lázban tartotta Magyarországot

Mátyássy Zoltán honvéd alhadbiztos (ez századosi rendfokozatnak felelt meg) Kassán, 1909. augusztus 24-én, egy szerdai reggelen még erősen ébredezési fázisban volt, az ágyában fekve fogadta a Kazinczy utcai lakásába bezörgető postást, akitől egy kicsi csomagot vett át. A csomag tartalma igen érdekesnek ígérkezett, hiszen egy fenyőládikát rejtett, abban pedig egy kis fémkazetta lapult. A csomagra kívülről azt írták, hogy a tartalma ezüst és üveg, illetve azt is megjegyezték, hogy az értéke 200 korona (egy százados éves fizetése 2-4 ezer korona között mozgott beosztásától függően), továbbá feladónak a jó nevű budapesti ékszerészt, Barauch L.-t tüntették fel.

Ebből az alhadbiztos gondolhatta, hogy valami ékszert kapott, és bár furcsállotta, mivel ő semmi ilyesmit nem rendelt, azért a kazettához mellékelt apró kulccsal mégis megpróbálta kinyitni azt. Amint a kulcsot elfordította a zárban, a kazetta felrobbant, és Mátyássy Zoltán súlyos sérüléseket szenvedett az arcán, a mellén és a karján, illetve megsemmisült a robbanásban az íróasztala és a széke is.

Mátyássy Zoltán honvéd alhadbiztos (százados) kórházi ágyán1909-ben

Arcanum / Rendőrségi Könyvek_1910_Közbiztonság Almanachja

A sérült Mátyássyt a helyőrség kórházába szállították, miközben a merényletről a jegyzőkönyvet a Kazinczy utcai lakásban Cselényi Béla kassai rendőrkapitány vette fel személyesen. Ez is jól mutatja, hogy már az ügy kezdetén mekkora fontosságot tulajdonítottak neki. Ez érthetővé is válik, ha belegondolunk, hogy

ez volt az első levélbombával elkövetett merénylet Magyarországon, ráadásul a korszakban a bombatámadásokat még leginkább politikai üzenetként használták.

Az anarchisták merényleteitől volt hangos a nemzetközi sajtó, kezdve a III. Napóleon ellen elkövetett 1858-as bombamerénylettel, majd követte ezt a II. Sándor cár elleni, immáron sikeres bombatámadás, és a századforduló idejére jóformán bevett gyakorlattá vált, hogy az anarchisták pokolgépekkel üzennek a hatalomnak.

Indul a nyomozás: hatásköri vita az illetékes szervek között

Ezért is döbbentette meg a hatóságokat a Mátyássy elleni merénylet, hiszen elképzelni sem tudták, hogy miként kerülhetett egy unalmas vidéki garnizon alhadbiztosa az anarchisták, vagy ahogy a korabeli sajtó nevezte őket, a nihilisták célkeresztjébe. Pláne úgy, hogy a korszak Magyarországán nem is igazán voltak olyan anarchisták, akik kaphatók lettek volna ilyesmire, hiszen a korabeli magyarországi anarchista körök jelentősebb képviselői, beszéljünk akár Schmitt Jenőről, Szabó Ervinről vagy Batthyány Ervin grófról, az általuk elképzelt szebb világ felé vezető útra a társadalmat oktatással és nem bombahajigálással akarták ráterelni.

Nem segített túl sokat Mátyássy Zoltán vallomása sem. Az alhadbiztos sérülései, mint a kórházban kiderült, nem voltak annyira súlyosak, sebei néhány héten belül begyógyultak, ugyanakkor elképzelni sem tudta, hogy ki gyűlölheti őt annyira, hogy ilyen tettre ragadtassa magát. Mert természetesen, amint az anarchistákat sikerült kizárni, a hatóságok a merénylet indítékaként egyből a személyes bosszúra kezdtek gyanakodni.

A nyomozásba gyorsan bekapcsolódott a budapesti rendőrség is, egyfelől azért, mert a csomagot a fővárosban adták fel, másfelől meg azért, mert a budapesti rendőrségnek volt olyan rutinos detektívtestülete (vagyis nyomozó szerve), amelyiktől elvárható volt, hogy gyorsan képes legyen felgöngyölíteni ezt a különös ügyet.

A munkát nehezítette, hogy hatásköri vita alakult ki az állami szervek között, ugyanis Mátyássy katonatiszti volta miatt az ügyben illetékesnek érezte magát a hadsereg is (pontosabban a Magyar Királyi Honvédség, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchiának a korszakban három külön hadserege is volt, a közös haderő, a Lajtán túli területeken a Landwehr, továbbá a magyar honvédség). A kassai parancsnokság gyorsan rá is tette a kezét a Kazinczy utcai lakásban talált pokolgép maradványaira, és azt nem is volt hajlandó átadni a rendőrségnek.

Junga Sebő nagykanizsai honvédszázados pokolgépe

Arcanum / Rendőrségi Könyvek_1910_Közbiztonság Almanachja

Nyomok és bizonyítékok híján a detektívek pedig kénytelenek voltak a szóbeszédek alapján dolgozni, így egy darabig egy rejtélyes nőt hajkurásztak, aki a bombát átvevő posta alkalmazottai szerint feladta a csomagot. Ezzel egyidejűleg egy másik bejelentés szerint a posta előtt a csomag feladásakor egy furcsa, körszakállas hordár tartózkodott, akit addig nem láttak a környéken. Nem sokára azonban kiderült, hogy ezen nyomok mindegyike hamis volt.

Kamasz fiútól érkezik a segítség

Végül az ügyből kerekedett hatalmas sajtóérdeklődés és az állampolgárok segítségét kérő rendőrségi közlemény vezetett eredményre. Augusztus 28-án délelőtt megjelent a budapesti rendőrségen egy Halassy Károly nevű államvasúti ellenőr és 16 éves, Tibor nevű fia, akik a kassai bombamerénylet ügyében a nyomozást vezető detektívet keresték.

Halassy elmondta neki, hogy pontosan tudja, ki volt a tettes. Nem más, mint az ő mostohatestvére, Junga Sebestyén honvédszázados, aki akkor a nagykanizsai 20. honvédgyalogezred második zászlóaljának volt a parancsnoka. Az ellenőr elmondása szerint a merénylet elkövetése előtt néhány nappal látogatást tett Nagykanizsán Jungáéknál, aki a feleségével és három gyerekével élt az állomáshelyén. A hazautazása előtt Junga százados félrehívta és arra kérte, hogy egy csomagot adjon fel neki Budapesten, de úgy, hogy ne nézze meg annak címzettjét. Junga még arra is figyelmeztette mostohaöccsét, hogy vigyázzon a dobozzal, mert törékeny holmit rejt.

Halassy nem sokat foglalkozott a dologgal, azt hitte, hogy valamilyen nőügy lehet a háttérben, bár Jungára nem volt jellemző a kalandozás. Átvette tőle a csomagot, majd hazaérve a fiára bízta, hogy adja fel a küldeményt. A postán azonban probléma támadt, mivel a törékeny jelölés miatt nem akarták átvenni, így rá kellett írni, hogy saját felelősségre adják fel. Eközben Halassy Tibor azonban észrevette, hogy a csomagot Mátyássynak címezték.

Halassy Károly és fia, Halassy Tibor 1909-ben

Arcanum / Tolnai Világlapja 1909

A feladás után Halassy Tibor vidékre utazott nyaralni, és csak napokkal később ért haza. Aznap, vacsoránál Halassy Károly és az idősebb fia már nagyban a Mátyássy-merényletet tárgyalták, amiről Tibornak akkor még semmilyen ismerete nem volt. A fiú csak akkor sápadt el, amikor elhangzott az áldozat neve, majd elmondta, hogy ki volt Junga küldeményének a címzettje. Másnap az apa fiával jelentkezett a rendőrségen.

Az elkövető: Junga, a reneszánsz ember

Az ekkor 47 éves Junga Sebestyén 1862 februárjában született Aradon, és egy kifejezetten atipikus tagja volt a hadsereg tisztikarának. Sokoldalú, művelt ember volt, akit emellett mintakatonának is tartottak. Kezdetben azonban mégsem a katonai pályát választotta, hanem a raguzai kereskedelmi tengerészeti akadémiát végezte el, majd különféle beosztásokban utazta be a világot.

Először a nevével akkor találkozott a szélesebb nyilvánosság, amikor 1880 nyarán több tengerésztársának az életét is megmentette. Junga Sebestyén ekkor a Treci Dubrovacki nevet viselő háromárbócos kereskedelmi hajón szolgált, amely Haiti szigetéről szállított vérfát New Yorkba. Igen ám, de a hajón felütötte a fejét valami rondább, lázzal járó megbetegedés, aminek hatására a legénység ágynak esett, többen meg is haltak, köztük a hajó kapitánya is. Egyedül Junga kadéton és Szkurics elsőtiszten múlt, hogy a hajó eljutott New York kikötőjébe, ahol a túlélőknek orvosi segítséget tudtak nyújtani az amerikai hatóságok. Junga Sebestyén ezért a tettéért Ferenc József császártól megkapta az Arany Érdemkeresztet, nem sokkal később pedig leszerelt a flottától, és beállt a magyar honvédségbe.

Junga az elöljárói jellemzése szerint „horvátul és németül folyékonyan és szabatosan beszél és ír, olaszul igen jól beszél, ír, angolul meglehetősen beszél, tótul a szolgálati igényeknek megfelelően beszél.

Különös ismeretei: fényképész, festő, rajzoló, úszó, kerékpáros, tereptani rajzban jeles, víz- és olajfestészetben jártas. Helyszínrajzban, tereptanban, terepábrázolásban, gyakorlati földmérésben és műszertanban igen kielégítő.”

A tereptanban és rajzban való jártasságát olyan nagyra tartották, hogy ezen tárgyakat a Ludovica Akadémián oktatta is az 1890-es évek elején. Junga Sebestyén mindezek mellett jelentős művészi vénával is rendelkezett, amit szépen bizonyít, hogy az 1896-os millenniumi kiállításon díszoklevelet nyert az egyik olajfestményével.

Junga Sebestyén tehát a jó tanuló, jó sportoló klasszikus példája volt, aki szépen lassan a ranglétrán is emelkedni kezdett, éppen 1909 őszén lett volna esedékes az őrnagyi előléptetése. A fényképészi hobbija miatt a vegytant, vagyis a kémiát is igen kellett értenie, ami később a bombakészítéshez is jól jött.