Vucsics, Orbán Viktor jó barátja és tanítványa úgy alakította ki a rendszerét, hogy mindenről őt kelljen kérdezni, mindenről ő maga dönthessen. Nem az állam működik, hanem ő személyesen cselekszik. És most neki kell személyesen szembesülnie azzal: vége van! Vélemény.
Négy egyszerű követelése van a szerbiai egyetemistáknak, akik már több mint két hónapja tartják blokád alatt az ország egyetemi karainak java részét, és akikkel szolidaritást vállalva hatalmas tömegek demonstrálnak az ország szinte minden városában:
legyen nyilvános minden, az újvidéki pályaudvar felújításával kapcsolatos dokumentum,
szüntessék meg a tüntetéseken őrizetbe vett személyek elleni büntetőeljárásokat,
Előremenekül Alekszandar Vucsics szerb államfő, aki évtizedes országlásának legsúlyosabb válságát Milos Vucsevics miniszterelnök beáldozásával igyekszik túlélni. A középiskolás és egyetemi diákok tiltakozása azonban egyre dagad. Úgy tűnik, a többség a „rebellisekkel” tart.
Négy banális követelés tehát, amelyet – ha Szerbia demokrácia és jogállam lenne – nem is kellene követelni. Mivel azonban Szerbia sokkal inkább hasonlít autokráciára, amelyet maffiamódszerekkel irányít a hatalmát mindenáron megtartani igyekvő korrupt rezsim, élén az államfővel, ezek a követelések adott körülmények között gyakorlatilag teljesíthetetlenek. Saját magát számolná fel ez a hatalom, ha haladéktalanul és maradéktalanul eleget tenne nekik.
Nézzük őket sorban!
1. Egy jogállamban magától értetődő, hogy egy közberuházás minden részlete – a tervdokumentációtól kezdve az összes szerződésen át egészen az utolsó alvállalkozó szerepéig – nyilvános. Így szűrhető ki legbiztosabban a korrupció és fejthető fel a felelősségi láncolat. Az újvidéki vasútállomás rekonstrukciója 16 millió euróba került (noha 3 milliósra tervezték eredetileg), a dokumentumokat pedig csak az egyre fokozódó nyomás hatására kezdték a kormányzati szervek a nyilvánosság elé tárni, háromszor is azt hazudva, hogy ez már valóban a teljes iratanyag, amiből tényleg minden kiolvasható, így megállapítható az előtető végzetes leszakadása miatti felelősség is.
2. Ha a rendőrség minden esetben jogszerűen lépett volna fel a tüntetések során mindazokkal szemben, akiknek a viselkedését a közrendre nézve veszélyesnek ítélte meg, akkor senki sem követelhetné jogosan mindazoknak a büntetőeljárásoknak a megszüntetését, amelyeket a szóban forgó személyek ellen indítottak. Ám itt sok esetben civil ruhás rendőrök, magukat nem igazolva kezdtek elhurcolni tüntetőket, más tüntetők ezt igyekezték megakadályozni, hiszen nem tudták, hogy rendőrök járnak el.
Szabó Zoltán és gyerekkori barátja a nyolcvanas években hidegvérrel ölt meg egy nőt, de életfogytiglani büntetéséből végül csak tíz évet ült le, mert a kigyulladt szegedi bútorgyárban hősiesen helyt állt. 2015-ben aztán tisztázatlan körülmények között fejbe lőtte Nagy Jenőt, akinek az életét végül ő maga mentette meg. Egy gyerekkorától brutális bűnöző furcsa karrierje.
