Szerbia, ahonnan elillant a félelem
5 perc
2025.01.30. 13:34
2025.01.30. 14:24
Vucsics, Orbán Viktor jó barátja és tanítványa úgy alakította ki a rendszerét, hogy mindenről őt kelljen kérdezni, mindenről ő maga dönthessen. Nem az állam működik, hanem ő személyesen cselekszik. És most neki kell személyesen szembesülnie azzal: vége van! Vélemény.
Négy egyszerű követelése van a szerbiai egyetemistáknak, akik már több mint két hónapja tartják blokád alatt az ország egyetemi karainak java részét, és akikkel szolidaritást vállalva hatalmas tömegek demonstrálnak az ország szinte minden városában:
- legyen nyilvános minden, az újvidéki pályaudvar felújításával kapcsolatos dokumentum,
- szüntessék meg a tüntetéseken őrizetbe vett személyek elleni büntetőeljárásokat,
- induljon eljárás az egyetemistákra és az őket támogató tüntetőkre támadó személyek ellen,
- és az állam fordítson a felsőoktatásra 20 százalékkal több pénzt.
Négy banális követelés tehát, amelyet – ha Szerbia demokrácia és jogállam lenne – nem is kellene követelni. Mivel azonban Szerbia sokkal inkább hasonlít autokráciára, amelyet maffiamódszerekkel irányít a hatalmát mindenáron megtartani igyekvő korrupt rezsim, élén az államfővel, ezek a követelések adott körülmények között gyakorlatilag teljesíthetetlenek. Saját magát számolná fel ez a hatalom, ha haladéktalanul és maradéktalanul eleget tenne nekik.
Nézzük őket sorban!
1. Egy jogállamban magától értetődő, hogy egy közberuházás minden részlete – a tervdokumentációtól kezdve az összes szerződésen át egészen az utolsó alvállalkozó szerepéig – nyilvános. Így szűrhető ki legbiztosabban a korrupció és fejthető fel a felelősségi láncolat. Az újvidéki vasútállomás rekonstrukciója 16 millió euróba került (noha 3 milliósra tervezték eredetileg), a dokumentumokat pedig csak az egyre fokozódó nyomás hatására kezdték a kormányzati szervek a nyilvánosság elé tárni, háromszor is azt hazudva, hogy ez már valóban a teljes iratanyag, amiből tényleg minden kiolvasható, így megállapítható az előtető végzetes leszakadása miatti felelősség is.
2. Ha a rendőrség minden esetben jogszerűen lépett volna fel a tüntetések során mindazokkal szemben, akiknek a viselkedését a közrendre nézve veszélyesnek ítélte meg, akkor senki sem követelhetné jogosan mindazoknak a büntetőeljárásoknak a megszüntetését, amelyeket a szóban forgó személyek ellen indítottak. Ám itt sok esetben civil ruhás rendőrök, magukat nem igazolva kezdtek elhurcolni tüntetőket, más tüntetők ezt igyekezték megakadályozni, hiszen nem tudták, hogy rendőrök járnak el.