Úgy érzi, hogy lehallgatja a mobilja? Valójában ezért kapunk gyanúsan témába vágó reklámokat
Egy amerikai per apropóján elemzi a Der Spiegel, miért nincs szükségük a nagy techcégeknek arra, hogy titokban felhasználják a telefonok mikrofonját. De akkor honnan „tudják” a hirdetők, min törjük éppen a fejünket?
95 millió dollár sok pénznek tűnik, de ha az érintett amerikai felperesek tényleg pénzhez jutnak az Apple-től, fejenként talán 20 dollárra (nagyjából 8000 forintra) számíthatnak. Hosszas pereskedés után az Apple azért ment bele a megegyezésbe, mert kiderült, hogy akik használták a hangfelismerő asszisztensét, a Sirit, azoknak néhány beszélgetése szabálytalanul eljutott az Apple ügyfélszolgálatához.
De következik-e ebből, hogy a lehallgatott szavaik alapján juttattak el reklámokat a felhasználókhoz?
Miután az Apple belement a kártérítésbe, nyomban cáfolta a gyanúnak ezt a részét. Az amerikai óriáscég közölte: sem marketingprofilok létrehozásához, sem reklámcélokra nem használták a felvételeket, és harmadik cégeknek sem juttatták el őket.
Egy alperes védekezését persze nem kell feltétlenül készpénznek venni, de a napokban a hamburgi Der Spiegel sorra vette, mi minden szól az Apple állítása mellett – és a világszerte széles körben elterjedt lehallgatási gyanú ellen.
A szóban forgó eljárásban nem kerültek elő bizonyítékok arról, hogy az Apple reklámcélokból hallgatott volna le beszélgetéseket. Az elmarasztalás oka az volt, hogy a beszélgetések már az Apple központjába sem juthattak volna el.
De akkor miért kapunk gyanúsan témába vágó reklámokat?