Szintet lopnak: mindenki szeme láttára gazdagodhatnak Mini-Dubajon a kormánynak kedves üzleti körök

„Tragédia! Minden eddiginél nagyobb ingatlanmutyi! Nem jött volna ide ez a befektető, ha a két kormány nem kötött volna különalkut” – fakad ki Rózsa András, Zugló momentumos polgármestere azon, hogy az egyesült arab emírségekbeli Eagle Hills ingatlanbefektető szerződést kötött a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel (MNV) Rákosrendező pályaudvar 85 hektáros területének megvásárlásáról. Ide képzelnék el a köznyelvben Mini-Dubajként elhíresült grandiózus fejlesztést, s vele Európa legmagasabb, még a repülőgépek pályáját is eltérítő, fél kilométeres felhőkarcolóját. Körülölelve „szerényebb”, 250 méteres testvéreivel és az építtető kultúráját hirdető, karcsú mecsetekkel. Budapest új városképéről máris rengeteg meghökkentő, a mesterséges intelligencia által életre hívott kép jelent meg az interneten. Ízlés kérdése, kit riaszt, kit vonz ez a fajta stílus és luxus, de tény, hogy a főváros arculatát alapvetően átrajzolná. És szöges ellentétben állna a sokak által vágyott, zöldövezetben fekvő, megfizethető otthonokkal.

„Miért vagyunk ilyen provinciálisak? Végre jön valaki, aki hajlandó egy több ezer milliárdos, unikális beruházásra, ami felrakja Budapestet a térképre, idevonzza a turistákat. Dubajba se a homok, hanem az égbe törő épületek miatt mennek” – jelentette ki egy hazai ingatlanfejlesztő. De nyilván az sem érdektelen, hogy egy ilyen nagyszabású művelet évtizedre munkát adna az Orbán-kormányhoz közeli építőipari cégeknek, amelyeknek a számítása az utóbbi időben olyannyira nem jött be, hogy az állam 600 milliárd forintért vásárol fel tőlük piacképtelen fővárosi irodamonstrumokat.

A szakmai vagy érzelmi észrevételekre mindenesetre aligha kíváncsi a kormány, hiszen nem konzultált sem a lakosokkal, sem a civil és szakmai szervezetekkel, sem az önkormányzatokkal. És az Eagle Hills sem vette a fáradságot, hogy kiálljon a budapestiek elé, hogy pontosan mit is takar az újabban Grand Budapestként emlegetett, kerületnyi építkezés. Megspórolta az ilyenkor szokásos üzleti terveket és megvalósíthatósági tanulmányokat, a védendő helyi értékek felsorolását.

„Amikor tavaly kiderült a Mini-Dubaj terve, írásban megkerestük az Építési és Közlekedési Minisztérium szakmai államtitkárát, hogy felajánljuk a segítségünket. Például abban, hogy tanulmányokat készítsünk a várható forgalomterhelésről és az enyhítés lehetőségeiről. Diplomatikus választ kaptunk: ha előrehalad a folyamat, számítanak ránk. Azóta sem kerestek” – foglalja össze mellőzésük történetét Sipos Gábor, a fejlesztéssel csak közvetve érintett, szomszédos XV. kerület főépítésze. Az önkormányzatnak se pénze, se eszköze nincs arra, hogy befolyásolja az itt lakók életminőségét is átszabó fejlesztést, „legfeljebb az öklünket rázhatjuk”. „A jövőben sem támogatunk a városlakók véleményének a kikérése nélküli, a kerületben élők érdekeivel ellentétes beruházást” – tette ki véleményét a beruházásban közvetlenül érintett angyalföldi önkormányzat a honlapjára.

A jelek szerint

a kormány már titkolni sem próbálja, hogy egyetlen célja van, a kedvezményezett külföldi és hazai üzleti körök gazdagítása, öntelten bízva abban, hogy rapid, veszélyhelyzeti kormányrendeletekkel érvényt tud szerezni bárminek, amit eltervezett.

A két állam igazából már tavaly lepacsizta Rákosrendező sorsát egy itthon törvénnyé emelt megállapodásban. E szerint a projektet kiemelt beruházássá minősíti a magyar kormány, ami azt jelenti, hogy felülír minden helyi szabályt, vagyis a helyzetbe hozott beruházó azt építhet, amit csak akar. Kicselezve ezzel azt a magyar törvényekben lefektetett alapelvet is, hogy az állami vagyont versenyben, a legjobb ajánlatot tevőnek kell eladni. Más kérdés, hogy Rákosrendező paraméterei – a szennyezettsége, a helyi közlekedési kapcsolatok hiánya – olyan speciálisak, hogy kevesen versengenének érte, mert állami részvétel nélkül nem lehetne sokat keresni rajta. Ám valódi piacgazdaságban az állam nyíltan meghirdeti, mit és mikor vállal az adófizetők pénzéből azért, hogy növekedjen a felkínált ingatlan értéke, és ennek megfelelően, átláthatóan szabja meg a vételárat, egyenlő esélyeket kínálva a magánbefektetőknek.

Ehelyett az Orbán-kormány épp elkótyavetyélni készül Budapest legnagyobb összefüggő, a város szívéhez közeli, fejleszthető területét.