Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az egyszerűen csak Újépületnek nevezett hatalmas laktanya, börtön, katonai akadémia soha nem lopta be magát a pestiek szívébe. A mai Szabadság téri Tőzsdepalota helyén álló XVIII. századi épület bumfordi tömege mellett ehhez az is hozzájárult, hogy az udvarán végezték ki 1849-ben gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. A kiegyezés után mégsem az volt az első, hogy lebontsák. Nyomdát, árvaházat akartak telepíteni a rossz emlékű falak közé, atlétikai versenyekre is kiválónak bizonyult az udvara. A nem kevésbé gyűlölt Citadellát például azért nem bontották le, mert a városnak nem volt rá pénze, az Újépület viszont azért kapott csákányt 1897-ben, mert a közelében felépült Parlament miatt alaposan felértékelődött a terület, s a „magyar Bastille” már gátolta a város északi terjeszkedését.
Az épület helyén létrejött tér a szabadságharc utáni megtorlásokban játszott szerepére emlékezve kapta a Szabadság nevet, az oda torkolló utcák pedig az 1848–1849-es hősök neveit. Az újonnan megnyílt terület lett a rohamtempóban fejlődő ország pénzügyi, kereskedelmi központja. A Nemzeti Bank mai épülete az akkori közös jegybank, az Osztrák–Magyar Bank székháza volt, ott épült fel a Magyar Kereskedelmi Csarnok Rt., a Postapénztár és az Adria Tengerhajózási Rt. otthona, a tér teljes nyugati oldalát pedig a kibontakozó kapitalizmus legerősebb szimbóluma, a Tőzsdepalota foglalta el.
A dualizmus korának önbizalmát mutatta, hogy Magyarországon állt a kontinens legnagyobb börzeépülete. 1907-ben, Alpár Ignác tervei alapján készült el, egyik végében az áru-, a másikban az értéktőzsde működött, a termek hatalmas, nyolcméteres ablakai ma is tekintélyt parancsolóak. A timpanonnal koronázott monumentális kapuzat 20 méter magas, amit két oroszlános, neoreneszánsz torony fog közre. A 145 méter hosszú, 60 méter széles palota homlokzatán elhelyezték Merkúr, a kereskedelem és Héphaisztosz, az ipar istenének szobrát, belül Zsolnay-kerámiák, márvány, aranyozás emelte az intézmény fényét.
„Az épülettel azonban, minden rá pazarolt díszítése ellenére, a tőzsde emberei nincsenek megelégedve”
– írta a Magyarország című lap az átadás után. A nagy csarnokok akusztikája olyan rossz volt, hogy az erős visszhang érthetetlenné tette a beszédet, a folyosók szűknek és sötétnek bizonyultak. Ezek az adottságok nem javultak akkor sem, amikor 1948-ban az államosítás után „érdeklődés hiányában” megszűnt a tőzsde, és helyére a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, majd a Vörös Akadémia, aztán a Lenin Intézet költözött.
