Nemcsak a tőzsde és a tévé, de a Lenin Intézet otthona is volt az ikonikus épület, amely mostantól Tiborczékat gazdagíthatja

Az egyszerűen csak Újépületnek nevezett hatalmas laktanya, börtön, katonai akadémia soha nem lopta be magát a pestiek szívébe. A mai Szabadság téri Tőzsdepalota helyén álló XVIII. századi épület bumfordi tömege mellett ehhez az is hozzájárult, hogy az udvarán végezték ki 1849-ben gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. A kiegyezés után mégsem az volt az első, hogy lebontsák. Nyomdát, árvaházat akartak telepíteni a rossz emlékű falak közé, atlétikai versenyekre is kiválónak bizonyult az udvara. A nem kevésbé gyűlölt Citadellát például azért nem bontották le, mert a városnak nem volt rá pénze, az Újépület viszont azért kapott csákányt 1897-ben, mert a közelében felépült Parlament miatt alaposan felértékelődött a terület, s a „magyar Bastille” már gátolta a város északi terjeszkedését.

Az épület helyén létrejött tér a szabadságharc utáni megtorlásokban játszott szerepére emlékezve kapta a Szabadság nevet, az oda torkolló utcák pedig az 1848–1849-es hősök neveit. Az újonnan megnyílt terület lett a rohamtempóban fejlődő ország pénzügyi, kereskedelmi központja. A Nemzeti Bank mai épülete az akkori közös jegybank, az Osztrák–Magyar Bank székháza volt, ott épült fel a Magyar Kereskedelmi Csarnok Rt., a Postapénztár és az Adria Tengerhajózási Rt. otthona, a tér teljes nyugati oldalát pedig a kibontakozó kapitalizmus legerősebb szimbóluma, a Tőzsdepalota foglalta el.

A dualizmus korának önbizalmát mutatta, hogy Magyarországon állt a kontinens legnagyobb börzeépülete. 1907-ben, Alpár Ignác tervei alapján készült el, egyik végében az áru-, a másikban az értéktőzsde működött, a termek hatalmas, nyolcméteres ablakai ma is tekintélyt parancsolóak. A timpanonnal koronázott monumentális kapuzat 20 méter magas, amit két oroszlános, neoreneszánsz torony fog közre. A 145 méter hosszú, 60 méter széles palota homlokzatán elhelyezték Merkúr, a kereskedelem és Héphaisztosz, az ipar istenének szobrát, belül Zsolnay-kerámiák, márvány, aranyozás emelte az intézmény fényét.

„Az épülettel azonban, minden rá pazarolt díszítése ellenére, a tőzsde emberei nincsenek megelégedve”

– írta a Magyarország című lap az átadás után. A nagy csarnokok akusztikája olyan rossz volt, hogy az erős visszhang érthetetlenné tette a beszédet, a folyosók szűknek és sötétnek bizonyultak. Ezek az adottságok nem javultak akkor sem, amikor 1948-ban az államosítás után „érdeklődés hiányában” megszűnt a tőzsde, és helyére a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, majd a Vörös Akadémia, aztán a Lenin Intézet költözött.