„Ma olyan csekélységek miatt lesznek öngyilkosok, hogy az már valósággal megdöbbentő”

Régi újságokat nemcsak azért érdemes böngészni, mert jelen időben írnak azokról az eseményekről, amelyekre ma már történelemként tekintünk, hanem azért is, mert a hétköznapok történéseiből sokat megtudhatunk arról, hogyan éltek és gondolkodtak az emberek évtizedekkel ezelőtt. Néha pedig úgy érezhetjük, alig változott valami: száz éve is azok a problémák foglalkoztatták az embereket, mint napjainkban. A HVG Százéves újság című sorozata a korabeli cikkekből ad szórakoztató, múltba pillantó sajtószemlét.

Most a bakter lányát vetette volna kemencébe a pletyka

Múlt hónapban írtunk a szentesi „félkegyelmű öregemberről”, akit „a pletyka főzött szappanná”: kiderült, hogy nem tüntette el a róla gondoskodó asszony, csak elkóborolt, és ismeretlen személyként került be a hódmezővásárhelyi kórházba. Veszprémvarsányból hasonlóan hátborzongató történet jutott a hatóságok tudomására, amiről Az Est számolt be 1925. február 17-én.

Eszerint egy Tóth Júlia nevű fiatal lány lekéste a vonatot, és a baktertől kért éjjeli szállást. A bakter beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy Tóth Júliának az ő lányával kell egy ágyban aludnia, mert nincs több hely a házban. Közben Tóth Júlia kifecsegte, hogy több millió korona van nála, mire a bakter elhatározta, hogy elteszi a lányt láb alól. Ám éjjel Tóth Júlia megkérte a bakter lányát, hogy cseréljenek helyet, mert ő csak a fal mellett tud elaludni. A szobába belopózó bakter a sötétben agyonszúrta a kívül fekvő lányt, majd a kemencéhez vonszolta a holttestet, hogy elégesse, de

csak a tűz fényében vette észre, hogy a saját lányát ölte meg.

A rendőrök a rémtörténet hallatán nyomozást indítottak, de végül megállapították: az egész nem több, mint az élénk fantáziájú helyiek meséje.

Az atom adhatott volna kiutat Trianon gyászából?

A Magyarország 1925. február 5-én megjelent riportjában egy tatai molnárt látogatott meg, aki „meg van róla győződve, hogy megtalálta a világ leghatalmasabb erőforrását”. „Bólyai mester” a malomban rendezte be laboratóriumát, ahol állítása szerint rájött a „mesterséges atombomlás” titkára. „Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el kutatni és nyolc éve már annak, hogy az első elektromos áram kilépett a készülékemből. Ez az áram az atomokból felszabadított elektronok sokaságából keletkezett” – állította a molnár, aki a poros tatai utcákon még egy házra is rámutatott azzal, hogy a felszabaduló erővel azt porrá tudná zúzni. Úgy gondolta, aki a felfedezés birtokában van, az lesz a világ ura. „Engem az hajtott a munkámban, hogy Magyarországot felemeljem mai porba sújtottságából. 1920-ban,

Trianon gyászévében szent fogadalmat tettem magamnak, hogy 1925-re kész lesz a leghatalmasabb erőforrás, ami azután megváltja a földünket

– jelentette ki Bólyai mester. És hogy mi volt az akadálya annak, hogy a tatai molnár végül atomhatalommá emelje Magyarországot? Az, hogy a nagy mű befejezéséhez némi anyagi segítségre lett volna szüksége.

A tatai Sándor-malom 1914-ben

Fortepan

Csapás csapás hátán

Erős földrengés rázta meg Észak-Magyarországot 1925. február elsején, a lökéseket Budapesten is érezni lehetett. Házak vakolata hullott le, kémények dőltek le, a járda helyett az emberek inkább az utcán sétáltak attól tartva, hogy cserepek hullanak rájuk. A rengést az Alföld süllyedésének tulajdonították. Az Est másnapi tudósítása szerint Egerben sokan nem mertek nyugovóra térni este, inkább összeültek éjszakára a rokonok, szomszédok, mások pedig a kávéházakban és kocsmákban kerestek menedéket. Éjjel aztán a korábbinál még erősebben mozdult meg a föld, sokan a hideg ellenére kiszaladtak az utcára. Napok múlva már látták, hogy a károk nagyobbak, mint gondolták. Sok épület szerkezete megsérült, gyűjtés is indult a károsultaknak, de voltak, akik kihasználták a helyzetet: azok a háztulajdonosok, akik nem tudtak a bérlőjüktől megszabadulni, úgy döntöttek, nem javíttatják meg a megrongált ingatlanokat, hogy a lakók kénytelenek legyenek kiköltözni.

Nagyváradot földrengés helyett robbanás rázta meg 1925. február 5-én, amikor levegőbe repült a Kolozsvár felől érkező vonat. A híradások szerint Lutz Józsefet, az Élesdi Erdőipar Rt. raktárosát azzal bízták meg, hogy vigyen be öt kiló dinamitot a társaság központi irodájába. Ő a csomagot egyszerűen a pad alá tette, miközben a Nagyváradra bevonuló újonc katonák szüntelenül cigarettáztak a vonaton, egyikük pedig égő gyufát vagy csikket dobhatott a pad alá. A vasúti kocsi felrobbant és kigyulladt, sok utas a még robogó vonatról ugrált le. Lutz szerencsésen, könnyebb sérüléssel megúszta az esetet, mivel messzebbre húzódott a csomagjától, ám váltig állította, hogy azt gondosan kezelte.

A szegedi Városháza 1928-ban

Fortepan / Révay Péter

Szegeden a városháza tornya gyulladt ki száz éve, és csak a tűzoltók erőfeszítésének köszönhető, hogy nem dőlt le. 1925. február 16-án délben előbb sűrű füst ömlött, majd lángok csaptak ki a toronyból. A tűzoltók nagy erőkkel láttak neki a mentésnek, attól tartva, hogy ha a főgerenda elég, lezuhan a harang, és összeomlik a torony. Szabadnapos tűzoltók és önkéntesek is részt vettek az oltásban, akik a lángokat gyorsan megfékezték. Mint kiderült, a tüzet vélhetően épp a városi tűzőrség őrszobájában lévő kályha okozta.

A matyóhímzést féltették a külföldi divattól

A népművészetéről ismert Mezőkövesden valóságos háború tört ki a „ragyogó” ellen, amiről 1925. február 24-én Az Est tudósított.

„A kétsoros kalárist, az aranycsipkét, a kisasszonyderekat, a fuksziasort, a pócemcsillagot és a kétsorú rezet nevezik itt ragyogónak. Üvegből, rézből készült szalagszerű cifraságok ezek, melyek semmi összeköttetésben vagy vonatkozásban nincsenek a matyóművészettel, ellenkezőleg, boltban veszik a ragyogókat drága pénzen” – magyarázta az újság.