Dobszay János: Miért veszélyes az alkotmányba írni a teremtéstörténetet?
Alapvetően erkölcstelen húzással tenné a magyar jog részévé a kormány a Bibliát, pontosabban azt a – még teológusok szerint is szimbolikus – leírást, hogy Isten, miután megteremtette a Földet, megalkotta a férfit, majd annak oldalbordájából a nőt. Hitbeli meggyőződések alaptörvénybe írásával a hatalom látszólag meghatározott egyházak kedvében jár, valójában viszont mérhetetlen kárt okoz (nekik is).
Az alaptörvény tizenötödik módosításával az Orbán-kormány megerősítené, hogy az ember születési neme biológiai adottság, amely „a teremtés sorrendjével egyezően” vagy férfi, vagy nő. Bár a Biblia szerinti teremtéstörténetre való utalás csak a tervezett módosításhoz fűzött indoklásban szerepel, az az Alkotmánybíróság újabb jogértelmezési gyakorlata szerint ma már épp úgy szerves részét képezi egy hatályos jogszabálynak, mint maga a törzsszöveg.
Amekkora öncsalás (illetve közcsalás) volt azt gondolni, hogy Magyarország keresztényibb lesz attól, hogy az alkotmány hetedik és kilencedik módosításaival már bekerült az alaptörvénybe néhány idevágó kitétel – amely egyebek mellett valamennyi állami szerv kötelességévé tette „Magyarország alkotmányos önazonosságaként” a keresztény kultúra védelmét, az oktatásban pedig a keresztény kultúrán alapuló értékrend szerinti nevelést –, olyannyira megjósolható, hogy a zsidó-keresztény hagyományban gyökerező bibliai utalás alaptörvényben való szerepeltetésével semmit nem nyer a kereszténység. Az viszont biztos: a tervezett kiegészítéssel fel lehet bőszíteni azokat, akik nem így gondolkodnak. Az alaptörvény így nem egy ország közös „nemzeti hitvallása” lesz, sokkal inkább egy pártprogram. Következésképp sokan úgy érzik majd (ha nem éreznek már ma is így):
ez nem a mi Magyarországunk, ezzel nem is kell szolidárisnak lennünk.