Tisztázzuk már az elején, hiába beszél a Pride teljes betiltásáról, valójában a Fidesznek nem célja az LMBTQ-jogok melletti felvonulás teljes ellehetetlenítése. Ellenkezőleg, a hatalom azt szeretné, ha volnának a tiltásba bele nem nyugvók, és velük menetelnének az Európai Unió jelenleg hangadó országaiból is szép számmal. Ahogy a CEU belvárosi intézményére mutogatva mondják, lám, nem ment el az egyetem sehova, így mondhatják majd egy szűkebb térre korlátozott Pride után, hogy Magyarországon mit sem sérül a jogállamiság.
A miniszterelnök nemcsak a választásokra szóló osztogatást kezdte el, hanem példátlanul súlyos provokációra készül a szexuális kisebbségekkel és a civilekkel szemben. Miért más ez a radikalizálódás, mint az eddigiek, és mi az az új tényező a korábbi időszakhoz képest, ami reményre, de aggodalomra is okot ad?
A hatalomnak azonban a gyurcsányi értelemben is szüksége van az utcára vonuló LMBTQ-közösségre. Csaknem tizenöt éve riogat a volt szocialista miniszterelnök visszatérésével a Fidesz, így mobilizálja választásról választásra saját táborát, és kedvetleníti el a DK nélküli világot képzelő ellenzéki szavazókat. A Gyurcsány-mumushoz hasonlatossá vált a kormány által vizionált meleglobbi, nyomában a szakállas nőkkel és az óvodások átoperálásával.
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.