Elkezdődött Orbán Viktor eddigi legveszélyesebb hazárdjátéka

„Lábfej leszorít, test előre dől, derékból ráfordul, lendít, és lő” – idézett egykori focista emlékeiből Orbán Viktor a szombati, sorrendben immár huszonhatodik évértékelőjén, hogy aztán a leírtak szerint rúgja be pártja 2026-os választási kampányát.

Szavaiból kiderült: a stagnáló gazdaság, a bizonytalan nemzetközi környezet ellenére jelentős választási osztogatásba kezd. A középosztály és az alsó középosztály számára az adókedvezmények, a nyugdíjasok számára a zöldségek és tejtermékek utáni áfa visszaigénylése ugyan nem orvosolja általában a megélhetési válságot, és nem csökkenti az inflációt, de sokak számára jelent érzékelhető jövedelmi javulást. Ám ha ezzel együtt sem indul be a gazdaság, akkor nagy kérdés, mi lesz az a csodafegyver, ami hozzájárul a kormánypárti kampány sikeréhez.

A mézesmadzag mellé azonban mindjárt korbácsot is ígért a miniszterelnök: belengette például a szélsőjobb régi vágyával összhangban a Budapest Pride betiltásának lehetőségét. Már nem éri be annyival, hogy az alaptörvény korábbi módosítása során kimondatott, hogy „az apa férfi, az anya nő”, húsvétig azt is beleíratja az alkotmányba, hogy az ember férfi vagy nő, és slussz.

A nagyböjti szelek szárnyán pedig húsvétig a „Soros-lerakatokat” is kisöpri – ígérte meg a kormányfő. Ami orbánul egyes jogvédő szervezetek és – mint a parlamenti beszédében kitért rá – a kritikus sajtó elleni fellépést jeleni. Az, hogy emellett a kistelepülések a nekik biztosított „önvédelmi joggal gátat szabhatnak a beköltözésnek”, akár a vendégmunkások vegzálására is lehetőséget adhat, ám úgy tűnik, a szándék e téren nem túl komoly, egyelőre ez is inkább csak a propaganda része.

Logikáját tekintve nincs semmi új a kormányfő évértékelő, illetve az azt részben megismétlő hétfői parlamenti nyitó beszédében, ám a mostani Orbán Viktor hangja mintha „mélyebb” lenne, mint a korábbiaké volt. A kormányfő a szuverenitás és gyermekvédelem kódszavai mögött évek óta lázít a szexuális kisebbségek, a bevándorlók és a kormánnyal kritikus civil szervezetek, valamint sajtó ellen. Ezek a bejelentések beleillenek az olyan korábbi intézkedések sorába, mint a Norvég Alap pénzeinek visszautasítása, a külföldi támogatások transzparenssé tétele, a CEU kiűzése, a könyvek fóliázása, a kritikus sajtó felvásárlása vagy ellehetetlenítése. De az sem új, hogy „cserébe” továbbra is kiemelt támogatásra számíthatnak a jómódúbb családosok, vagyis azok, akik a gyerekek után járó, bővülő adókedvezmények maximumát tudják felvenni – szemben a minimálbéren élő tömegekkel.

Mindennek célja korábban és most is hármas. Egyrészt ha egy-egy lépésben csak kicsit is, de szűkíteni a fenti csoportok jogain, mozgásterén; másrészt félelmet kelteni, ezáltal öncenzúrára késztetni a könyvkiadókat, lapokat, civil szervezeteket, egyre nehezebbé, kockázatosabbá téve a kormány kritizálását, mind szervezeti, mind egzisztenciális szinten.