Nem véletlenül válhatott ilyen fontossá Orbánéknak az alkotmányba foglalt készpénzhasználat

„Tekintettel kell lenni azokra, akiknek már idegen és ijesztő a digitális világ, de ehhez elég egy tisztességes fogyasztóvédelmi törvény. Alaptörvénybe a készpénzfizetést? Ez az alkotmány fogalmának a megcsúfolása, ami fura módon teljesen jellemző ezekre a valahai joghallgatókra” – fakadt ki Bod Péter Ákos egyetemi tanár, volt jegybankelnök annak kapcsán, hogy az Alaptörvény 15. módosításával az Országgyűlés a tulajdonnal és az örökléssel azonos státuszba emelte a készpénzes fizetés jogát.

Az ötlet nem a fideszes jogászoké, hanem a Mi Hazánké, amelynek szavazóbázisát alapvetően a robbanásszerű digitális fejlődéssel lépést tartani képtelen vidéki rétegek adják. Igaz, Orbán Viktor kormányfő vagy Szijjártó Péter külügyminiszter is a készpénzt propagálja a saját fizetéseinél, ám ezt Bod Péter „kulturális ügynek” tartja.

„Ennek se füle, se farka, a készpénzt eddig is el kellett fogadni a lakosságtól. Ez nem gazdasági kérdés, csak pár százaléknyi szavazatról szól” – kommentálja a történteket Molnár László közgazdász, a GKI Gazdaságkutató nemrégiben leváltott vezérigazgatója. A jegybanktörvény ugyanis közvetve kötelezővé teszi a készpénz elfogadását, mondván: „Az MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket azok bevonásáig magyar hivatalos pénznemben teljesítendő fizetésnél névértéken kell elfogadni.”

A módosítási javaslat indoklásában az ellenségkereső kormányzati retorika is visszaköszön, mivel a készpénz előnyeként azt emeli ki, hogy „független a digitális rendszerektől, bankoktól és más harmadik felektől”. És természetesen egyedül a készpénzforgalom biztosíthatja, hogy a gazdaság „ne váljon teljesen kiszolgáltatottá az elektronikus pénzügyi rendszereknek, amelyek technikai vagy piaci okokból sérülékenyek lehetnek”.