Orbán Viktor 2025. március 15-én a Nemzeti Múzeum előtt elmondott beszéde dehumanizáló, tételszerűen náci beszéd volt. Egyetlen mondatban kétféleképpen fosztotta meg kijelölt ellenségeit, bírókat, politikusokat, újságírókat, civil aktivistákat emberi mivoltuktól. Gépezetnek nevezve idegen hatalmak eszközévé fokozta le, majd emberi mivoltuktól megfosztva poloskának nevezte őket.
A beszéd elhangzásának napján sokan érezhettek rémülettel vegyes undort. Elpusztítandó élősködőknek nevezni emberek egy konkrét, ebben az esetben foglalkozást űző csoportját Európában a náci és a sztálini nyelvi terrornak volt szokása. A beszéd emellett kiforgatta jelentéseiből a polgári jogokat, a politikai nemzet határait kiterjesztő, forradalom emléknapját.
Mondhatnánk Esterházy Péterrel, hogy olyan magyar mondatok, amilyeneket Orbán Viktor elmondott, nincsenek. Csakhogy ez nem volna igaz. Ilyen mondatok voltak és vannak. A nyelv nem védekezik és nem véd meg. A nyelv nem humanista képződmény, sőt még csak nem is emberi.