A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Neue Zürcher Zeitung
Forrong a Balkán, ami azt jelzi: egyenjogúsodnak az ottani társadalmak. A rosszul működő állam és a korrupció mozgósítja a szerb és a román polgárságot, ám eddig eredménytelennek bizonyultak a tiltakozások. Lehet, hogy a térség alkalmatlan a demokráciára? – kérdi kommentárjában Andreas Ernst, a svájci lap külpolitikai szerkesztője.
A két országban ennél ellentétesebb nem is lehetne a tömegmozgalom. Szerbiában a fiatalok járják a településeket, jókedvűek, óvakodnak az erőszaktól. Romániában az elégedetlen tömegek a szélsőjobb zászlója alá tömörülnek. Vezetőik fasisztákat emelnek pajzsra, akik azt szorgalmazzák, hogy az ország váljon le a Nyugatról.
Pedig a gyökerek hasonlóak: sokaknak elegük van a politikai elitből, a megvásárolható intézményekből. A régióban valami érlelődik. A mélyben az húzódik meg, hogy jó néhányan besokalltak a korrupciótól, az urambátyám-rezsimtől, attól, hogy páran alaposan megszedik magukat, viszont mindenütt nemtörődömséget tapasztalni, amihez a hatalom segédkezet nyújt, aminek persze megkéri az árát.
A szélsőséges párt, az AUR azt hirdeti, hogy nem szabad kiárusítani az országot, eszköze a protekcionizmus, az EU visszaszorítása, az önellátás kiépítése. A szerbeknél Aleksandar Vucic elnöknek akkora hatalma van, hogy már az felforgatással ér fel, ha valaki jogot és rendet követel. Csakhogy az alulról jövő diákmozgalommal nem lehet megbuktatni a rendszert, ahhoz párttá kell alakulni.
De egy egész nemzedék kóstolt bele a politikába, lehet bízni az ifjúságban. Brüsszel ugyanakkor nem tekintheti többé a biztonság garanciájának az államfőt. Viszont nem árt, ha Európa és az USA figyeli, mi történik Koszovóban és Boszniában, nehogy nyílt válság robbanjon ki, és Belgrád arra hivatkozva lecsapjon a demonstrálókra. De Szerbia és Románia sorsa a saját társadalmán múlik.
