A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Süddeutsche Zeitung
A brüsszeli tudósító, Hubert Wetzel szerint uniós diplomaták azon morfondíroznak, vajon az amerikai alelnök, J. D. Vance vajon miért éppen az európaiakkal ennyire kemény, mi okból beszél róluk ilyen becsmérlően? És mi lehet az oka, hogy ennyire nem szereti az öreg kontinenst?
Wetzel úgy gondolja, hogy a választ az elnöknél kell keresni. Előbb azonban megereszt egy viccet: az idei Nagy Károly-díjat nyugodtan oda lehetne ítélni a Fehér Ház lakójának, mert nála többet senki sem tett mostanában a földrész egységéért. De jelöltként szóba jöhet Vance is, aki nem győz pocskondiázni, ha a kontinensről van szó.
Nála az a feltűnő, hogy megnyilatkozásaiban nagyon emlékeztet Orbán Viktorra. Tud teljesen normális is lenni – a színfalak mögött. Ha viszont kilép a nyilvánosság elé, akkor nem ismer irgalmat. A magyar kormányfőnél ez úgy jelentkezik, hogy a tanácskozásokon igen barátságos, és megszavaz minden javaslatot, a kamerák előtt viszont szidja az EU-t, mint a bokrot.
Megfigyelők azt látják, hogy az amerikai politikus mindig akkor rendkívül harapós, ha tudja, hogy rajta van Trump, illetve legalázatosabb munkatársainak a szeme. Lehet, hogy e célból utazik holnap Grönlandra is. Belefér továbbá, hogy jóvá akarja tenni a kisiklást, miután a Signalgate során kiderült, hogy ellenezte a hutikra mért csapást. Azaz bírálta a főnökét.
Washington Post
Max Boot azt tartja az igazán botrányosnak az egész Signalgate-ben, hogy feketén-fehéren kiderült: Trump csapata megveti a szövetségeseket. Ez pedig riasztó üzenet Európa számára. A washingtoni Külkapcsolati Tanács vezető biztonságpolitikai szakértője szerint az egész ügy arról tanúskodik, mi van akkor, ha a magas tisztségek betöltésénél a kiválasztás alapja nem a hozzáértés vagy a tapasztalat, hanem a személyes hűség.
