Péterfy Gergely: Részeg paprikajancsik mindig kukorékolnak az ablak alatt, hátha sikerül őket végre kikosarazni
5 perc
2025.03.30. 15:30
Az én hetem című sorozatunkhoz öt írót kértünk fel, öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: hídemberek, lemondatlan, piaszponzor, kontárchat, kikosaraz.
Miközben a viterbói termálfürdő felé autózom a reménytelenül mogorva esőfelhők alatt, azon gondolkodom, milyen világ lenne most Magyarországon, ha az elmúlt tizenöt év langyos koalíciós kormányzásokkal telik, és már nem tudom felidézni a kettővel ezelőtti miniszterelnök nevét. Nagyjából behoztuk volna Ausztriát, békés és gyarapodó országban, remek közegészségüggyel, kedélyes belpolitikai hangulattal, euróval, európai átlagot megszégyenítő oktatással, vonzó befektetési környezettel, erős középosztállyal, virágzó vidékkel.
Hát, nem ez lett, Magyarország soha nem tud már visszakapaszkodni a szakadékból, ahová egyetlen ember őrültsége taszította.
Lemondatlan: Folyik a vizsgálat, és indult egy nyomozás is az újdörögdi gyakorlótéren történt súlyos baleset ügyében, amikor is egy kormánytisztviselő hölgy kezében éles kézigránát robbant, emiatt elvesztette mindkét karját. A tragikus eset ellenére sem Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, sem Vidoven Árpád illetékes államtitkár nem mond le, és folytatódik a tisztviselőknek szóló önkéntes harcászati program is.
Piaszponzor: „Jól nézzen ki” – ez is a falusi kocsmafelújítási program célja az illetékes kormánybiztos szerint. Kocsmafejlesztésre a legkisebb, ezer lakos alatti településeken lehet majd pályázni, legfeljebb 3 millió forint támogatásra. Gulyás Gergely miniszter szerint heti egy pálinka nem árt, nem derült ki, milyen a mértékegységre gondolt.
Kontárchat: Az amerikai védelmi miniszter, a nemzetbiztonsági főtanácsadó, a külügyminiszter és J. D. Vance alelnök egy hétköznapi üzenetküldő alkalmazáson, a Signalon keresztül vitatta meg a jemeni lázadók elleni katonai csapás tervét, és véletlenül egy újságírót is bevontak az üzenetváltásba. Az Atlantic főszerkesztője a beszélgetés kényes részleteit először nem hozta nyilvánosságra, de miután Trump elnök és mások lehazugozták, közzétette azokat.
Kikosaraz: Egyetlen grönlandit sem találtak a terület fővárosában, Nuukban az amerikaiak, aki vendégül látta volna J. D. Vance amerikai alelnök feleségét, miután Donald Trump területi igény jelentett be a szigetre.
Meg arra gondolok, annak idején, amikor Suetonius és a Historia Augusta császáréletrajzait olvastuk, akkor professzoraink és az elő- és utószavak figyelmeztettek arra, hogy ezeket az életrajzokat azért korántsem szabad történelmi hitelességű dokumentumoknak venni, mert ugye egyrészt a szerzők a legtöbb esetben a császárok halála utáni évszázadokkal írták meg az életrajzokat, másrészt pedig a forrásaik is meglehetősen bizonytalanok voltak. Többnyire hallomásból, mendemondákból, korabeli ponyvairodalomból tájékozódtak és kevesen voltak olyanok, mint például Tacitus, aki vette a fáradságot és végigtúrta a császári levéltárakat, hogy minden lehetséges adatnak utánanézzen, és addig ment, amíg nem talált valami hitelt érdemlő bizonyítékot.
De most, ahogy a hivatalok épületére újra a ráburjánzott az egyén, és hogy az intézmények szürke és névtelen végrehajtói helyett ismét exhibicionista, erőszakos akarnokok kerültek hatalomra, erős a kétségem afelől, hogy az utószavak és a professzorok csakugyan a teljes igazságot mondták.