Hillary Clinton egykori amerikai külügyminiszter – akit korábban a republikánusok azért támadtak, mert kiderült, hogy magán-e-mail-címéről is intézett hivatali ügyeket – a The New York Timesba írt véleménycikket a Trump-kormány friss botrányához kapcsolódóan. Ez azért robbant ki, mert az amerikai vezetés, köztük Pete Hegseth védelmi miniszter, Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó, Marco Rubio külügyminiszter és J. D. Vance alelnök egy hétköznapi üzenetküldő alkalmazáson keresztül vitatta meg a jemeni lázadók elleni katonai csapás tervét, ráadásul véletlenül egy újságírót is bevontak az üzenetváltásba.

Clinton azt írja, az ügyben nem is az álszentség zavarja, hanem az ostobaság. Szerinte eddig is lehetett tudni, hogy Trump és emberei nem sokat törődnek a minősített információk védelmével és a szövetségi iratkezelési jogszabályokkal, de ennél rosszabb, hogy veszélybe sodorták az amerikai katonákat. Úgy látja, az új kormány sorozatban követ el olyan cselekedeteket, amelyek aláássák Amerika erejét és a nemzetbiztonságot.

A volt demokrata elnökjelölt szerint egy veszélyes és bonyolult világban okosnak is kell lenni, nem csak erősnek. Ő külügyminiszterként amellett érvelt, hogy a katonai erőt egészítsék ki a diplomáciával, fejlesztési segélyezéssel, gazdasági hatalommal és kulturális befolyással, amelyek közül önmagában egyik sem elegendő, együtt azonban szuperhatalommá teszik az Egyesült Államokat. Trump ezzel szemben a „buta erőben” hisz – véli Clinton.

Azt írja, bár Trump állítja, hogy törődik a hadsereggel, valójában az elnök és védelmi minisztere, Pete Hegseth jobban el van foglalva a „woke” elleni látszatküzdelemmel, minthogy felkészüljön a valódi harcokra Amerika ellenségeivel. Indoklás nélkül rúgnak ki tábornokokat, és a hírszerzést is tömeges elbocsátások sújtják.

A volt külügyminisztert különösen a nagykövetségek és konzulátusok bezárására, diplomaták kirúgására, és a nemzetközi fejlesztési ügynökség (USAID) megszüntetésére irányuló tervek aggasztják. Szerinte rendkívül értékes Amerika számára, hogy a világ legtávolabbi helyein is jelen van. Kína is érti ennek az értékét, ezért nyit új követségeket és konzulátusokat világszerte, amelyekből már több van nekik, mint Amerikának. Trump visszavonulása teret ad Pekingnek, hogy akadálytalanul terjessze a befolyását.

A diplomácia Clinton szerint költséghatékony, különösen a katonai műveletekhez képest. A háborúk megelőzése olcsóbb, mint megvívni őket. A fejlesztési segélyek pedig a szövetségi költségvetésnek csak kis részét tették ki, de óriási hatással vannak a nemzetközi stabilitásra, különösen hatékony diplomáciával párosulva. Amikor amerikai segélyek segítik az éhezés vagy egy járvány megfékezését, amikor természeti katasztrófákra reagálnak vagy iskolákat nyitnak, barátokat nyernek, akik másként terroristákhoz vagy Kínához fordulnának, és csökkentik a menekültáradatot.

Különösen károsnak nevezte, hogy Trump olyan diktátorokhoz törleszkedik, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, felrúgja az Egyesült Államok szövetségeit, és a jogállamiság aláásásával tönkreteszi az ország erkölcsi tekintélyét. Az emberek világszerte figyelik, hogy a demokrácia képes-e még békét és jólétet teremteni, és ha azt látják, hogy Amerikát banánköztársaságként kormányozzák kirívó korrupcióval és olyan elnökkel, aki a törvények fölé helyezi magát, ezt a vitát elveszítik.

Clinton visszautalt arra, hogy Trump csődbe vitte kaszinóit, most pedig az Egyesült Államok nemzetbiztonságával játszik. „Ha ez így folytatódik, egy szabálytalan csoportos csevegés lesz a legkisebb gondunk” – írta.