Zebrák, poloskák és más állatfajták: a ragadozókat is kiengedik Orbán állatkertjéből

„Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.”

Így verselt vidáman Devecseri Gábor, ám Magyarországon és a világon is úgy néz ki a helyzet, mintha megannyi dühös orángután tombolna, akiknek eszük ágában sincs kiszállni Horány után. E heti lapszámunk minderről alapos leírást ad, amiben ezúttal a fekete tónus nem oszlik el ugyanolyan egyenletességgel a fehérrel vegyítve, mint a zebra hátán.

A címlapsztorink egyik főszereplője is a zebra, amit Magyar Péter emelt ki az állatseregletből azzal, hogy azt állította, a magyar miniszterelnök tart belőle a „kis házi szafarijában”. Orbán Viktor ezt jelképesen igyekszik cáfolni azzal, hogy örökbe fogad egyet az állatkertben. A neve mindenesetre nem Zabra lesz, ahogyan azt a NER falán a kegyelmi ügy tavalyi kirobbantásával rést ütő Vidéki Prókátor javasolta – úgy is, mint a 15 év alatt felépült rendszer kulcsszavát, amit a héten nem lehet eleget ismételni a cikkeinket olvasva.

A Fókuszban rovatunk tréfás útmutató helyett valóságos magyar bestiáriummal szolgál, benne poloskákkal és kullancsokkal, ragadozókkal és áldozatokkal. A haragvó tömegnek odavetett áldozatok között kitartóan emlegetik a jegybankelnöki védőernyő alól kikerült Matolcsy Györgyöt, a fiát és annak üzlettársait, akiknek viselt dolgairól a Gazdaság rovat készített alapos összefoglalót. Röpködnek benne a közpénzjellegüket elvesztett, magánszemélyek „luxizását” szolgáló százmilliárdok.

Ilyen összeg felfoghatatlan a Szellem rovatban ajánlott, Dubaj című dokumentumfilmben szereplők számára, akik generációk óta élnek mélyszegénységben a Miskolc külterületéhez tartozó Lyukóvölgyben. Nekik a Közel-Kelet egyik legcsillogóbb városa elérhetetlen álom, a NER rablólovagjai számára viszont legfeljebb hétvégi kiruccanás, a reptere pedig átszálló még egzotikusabb célpontok felé, ahol várja őket a luxus.

Vágyaiknak ad szárnyakat a ferihegyi repülőtér is – írja a Magyarország rovat cikke –, ahol a készbe beült az állami főtulajdonos, ám ehhez a felhajtóerőt még a politikai nyomással kivásárolt elődje által végrehajtott beruházások adják. Aki nem járt rosszul, hiszen a kormány által kifizetett vételárból három másik légikikötő megvételére futotta. Az ökölszabály szerint egy repülőtér forgalma egyenes arányban áll az adott ország fejlettségével, s ha a következő 20 évben megduplázódik a GDP, akkor utolérjük a schwechati repülőteret, vagyis Ausztriát. Na persze nem az akkorit, hanem a mostanit.

Nem ad derűlátásra okot a magyarok számára az ingatlanok egyre többek számára megfizethetetlenné válása sem, hiszen a Ténytár számaiból kiderül, a fiatal, s immár a középkorosztály is hiába szorgoskodik, mint a hangya, a tagjai nem sok esélyt látnak vásárlásra, s a bérlés is egyre nehezebb.

A fekete legsötétebb árnyalatát Para-Kovács Imre festi meg, harmonizálva azzal, hogy a tudósok konszenzusa szerint az Afrikában őshonos, a lófélék családjába tartozó zebra fehér csíkozása is fekete alapra került.

Az elpusztításra ítélt szabadságot veszi szemügyre abban a rezsimben, ahol a külpolitikát – elemzi a Magyarország rovat – az határozza meg, hogy Orbán Viktor nem országokkal, hanem azok többnyire illiberális és autokrata politikusaival törekszik jó viszonyra, ami rögtön megromlik, ha a neki szimpatikus vezetők megbuknak. Mint a bíróság által elítélt francia Marine Le Pen, akinek sötétbe fordult kilátásait a Világ rovat taglalja.

De azért nem minden fekete tónusú, fejezzük hát be fehérrel, a magyar irodalom másik nagy rímművészének, Romhányi Józsefnek az egyszerűségében vidám feliratával, ami a zebra sírjára született:

„Egy tévedés áldozata vagyok. Az elefánt átkelt rajtam gyalog.”

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!