Szerdán érkezik Budapestre Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, akinek a látogatása normál körülmények között kockázatos lenne, hiszen érvényben van ellene a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűnök miatt kiadott elfogatóparancsa – az Amnesty International fel is szólította a magyar kormányt az izraeli vezető elfogására. Csakhogy Orbán Viktor lényegében gúnyt űzött a hágai bíróságból, amikor a letartóztatási parancs tavaly őszi megszületését követően – Szijjártó Péteren keresztül – rögtön meghívta Magyarországra az emberiesség elleni bűnökkel vádolt Netanjahut.
Akihez olyan – immár több évtizedes – kapcsolat fűzi, amely az egész magyar külpolitikát jól példázza. Ugyanis ebben az esetben sem arról van szó, hogy Magyarország az Izraellel való kapcsolatát elvi alapra helyezte, hanem a két vezető közötti személyes jó viszonyról. Orbán sokat köszönhet Netanjahunak a 2002 utáni nemzetközi elszigeteltségből való kitöréstől a Pegasus szoftverekig, s cserébe ő is mindig kiállt mellette az európai fórumokon.
Ám ez a fajta külpolitika számos csapdát rejt, ahogyan a Lengyelországgal vagy Csehországgal való viszony is mutatja. Amikor Varsóban és Prágában megbuktak az Orbánnak szimpatikus vezetők, a kapcsolatok is elhidegültek, tekintet nélkül arra, hogy mi lett volna az ország érdeke. A magyar miniszterelnök ugyanis vezetőkkel, illiberális-autokrata
politikusokkal, nem pedig országokkal tart fenn jó kapcsolatokat, akkor is, ha kormányon vannak, és akkor is, ha ellenzékben.
