A drogszigort fokozó új salátatörvény a jól megszokott büntetőjogi elrettentéssel szorítaná vissza a terjesztést és a fogyasztást, miközben az alkoholról szemérmesen hallgat.
„Szerintem az a különbség a drog meg az alkohol között, hogy drogot fogyasztani bűncselekmény és helytelen is, ha valaki alkoholt egészséges mennyiségben fogyaszt akkor az vagy nincs hatással rá, vagy akár még hasznos is lehet” – magyarázta Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kormányinfón.
Az idézett kijelentés nyilvánvaló blődség, és tökéletesen tükrözi azt a rendkívül káros relativizálást, ami az alkoholfüggőség mint szenvedélybetegség megértését és orvoslását hátráltatja. Talán élhetünk a gyanúperrel, hogy ezt maga Gulyás is pontosan tudja, ugyanakkor
politikai hasznosság szempontjából sokkal tetszetősebb státusz a pálinkát kortyoló kemény legény, mint az attól megszédülő puhány értelmiségi.
Elvileg persze a kormánynak is van alkoholstratégiája, de a 24.hu kérdésére erre vonatkozó konkrét forrásról már nem tudott beszámolni a miniszter. Pedig stratégia nagyon is létezik és nagyon is jól látható, csak az iránya inverz. A kettős mérce pedig éppen akkor a legszembetűnőbb, amikor a kormánypártok bármiféle differenciálás nélkül törnek pálcát a kábítószerek felett az országgyűléshez múlt héten benyújtott javaslat keretében.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
