Taktikázások és elakadások: miért tartott öt évig az Oroszországban rekedt magyar hadifoglyok kiszabadítása az I. világháború után?

 „November közepéig minden magyar hadifogoly, aki csak haza akar jönni, föltétlen bizonyossággal megérkezik” – jelentette ki Jungerth Mihály 1920. június derekán a Gólyavárban tartott „szép előadásában”, amelyben a magyar kormány részéről megbízott miniszteri osztálytanácsos berlini és koppenhágai „többhetes fáradságos tárgyalásairól” számolt be. Ezek során „sikerült végérvényesen megállapodni” az orosz kormánnyal – olvasható a Pesti Hírlap korabeli tudósításában.

Jungerth akkor még nem sejthette, hogy amit ő a tárgyalások alapján „a probléma végleges megoldásának” gondolt, az csak a nyitánya volt egy több mint öt éven át húzódó diplomáciai iszapbirkózásnak. A helyzetet bonyolította, hogy akkoriban senki sem tudta megmondani, valójában hány magyar katona rekedt az első világháborút követően szibériai és turkesztáni táborokban. Számuk a különféle magyar hivatali becslések szerint 120–180 ezer fő között volt.

Ráadásul a hadifoglyok sorsát számos bizonytalanság (az Oroszországban éppen zajló polgárháború, az infrastruktúra állapota, a hatalmas távolságok, a helyi hatalmi szervek viszonyának átláthatatlansága) mellett Budapest és Moszkva áthidalhatatlannak tetsző ideológiai ellentéte is nehezítette – állapította meg Kolontári Attila a Magyar–szovjet diplomáciai, politikai kapcsolatok 1920–1941 című, másfél évtizeddel ezelőtti monográfiájában.

Mindezek ellenére úgy tűnt, Jungerthnek és akkori tárgyalópartnerének, a későbbi szovjet külügyminiszternek, Makszim Litvinovnak sikerült viszonylag hamar zöld ágra vergődnie, és pontos tervezetet készítenie arról, hogyan szállítják majd az oroszok a foglyokat a Balti-tenger vidékéig, onnan pedig a németek hatóságok – a svéd állam és a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával – tovább, egészen hazáig.

Ugyanakkor sem Jungerth, sem Litvinov nem tudta, hogy a júniusban Moszkvába érkezett Rákosi Mátyás felvetette Leninnek: a Tanácsköztársaság után „bebörtönzött népbiztosok megmentésére nyilvánítsák túszoknak az Oroszországban levő magyar hadifoglyokat”, elsősorban a tiszteket.