Lassan már a Rákosi-korszakból merít a kormányzati propaganda

A kormányzati propaganda most éppen a Válasz Online kiváló újságírójának, Vörös Szabolcsnak esett neki, amiért interjút készített Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. De bárki, aki az orosz agresszor által támadott Ukrajna mellett áll, az már lassan hazaárulónak számít a kormány szemében, holott egyszerűen arról van szó, hogy jóérzésű ember az áldozatokkal érez együtt.

Érthetetlen, miért is kell Ukrajnára ellenségként tekinteni, szinte háborús frazeológiát használni egy olyan országgal szemben, amely részéről semmilyen közvetlen veszély nem fenyegeti Magyarországot. A migránsok és Soros György után pont egy megtámadott országot és az azzal szimpatizálókat a legrosszabb időket idéző propagandával célkeresztbe állítani már a politika alvilágába vezet. Mindemellett lehet háborúpártizni az EU-t és a nyugati politikusokat, miközben egyetlen háborúpárti van a történetben, s az Vlagyimir Putyin, akire viszont egyetlen rossz szót sem talál a kormánypropaganda.

Innen már csak egy lépés az „ukránbérencség”. Nem is kell a zsidóbérenc kifejezésig visszamenni, hogy látható legyen, kik és mire használták ezt a fajta gyűlöletpropagandát. Az „imperialisták bérence” kifejezés szinte napi szitokszó volt a Rákosi-korszakban, amelyet a mai propagandisták láthatóan jól ismernek. Legalábbis, úgy tűnik, szívesen merítenek az akkori szövegekből.