India és Pakisztán sakkban tartja egymást az atombombákkal, és nem félne használni azokat
Szinte az 1947-es függetlenné válással egy időben India és Pakisztán is békés atomprogramot indított. Ám a kutatások fordulatot vettek, és mindkettő nukleáris fegyvert fejlesztett, valóssá téve az atomháború veszélyét.
Prioritássá vált Pakisztánban a nukleáris arzenál továbbfejlesztése – állapította meg a minap megjelent éves tanulmányában az USA legnagyobb katonai kémszervezete, a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA). A jelentés szerint Pakisztán egzisztenciális fenyegetést lát a hagyományos fegyverzetet tekintve túlerőben lévő Indiában, ezért a harcászati nukleáris fegyverekre helyezi a hangsúlyt, ami a kisebb méretű, taktikai atomtöltetek bevetésének lehetőségét jelentené. Mindez annak tükrében kelthet világszerte aggodalmat, hogy
Pakisztán nem zárja ki az első atomcsapásmérést.
A két szomszédos ország múlt havi katonai konfliktusa újabb vízválasztónak bizonyult, először vetettek be drónokat és modern vadászgépeket, és a vitatott Kasmíron kívül mélyen egymás területén, a nukleáris tűzzel játszadozva.
Rögös és titkolózással teli út vezetett odáig, hogy India és Pakisztán ellenségeskedése a nukleáris rivalizálás szintjére emelkedjen. Ugyanakkor eltérő módon jutottak atomhatalmi státuszba: India szinte önerőből, Pakisztán viszont alapvetően külső segítséggel. De kezdetben mindketten a nukleáris energia békés és ipari felhasználására szorítkoztak.
India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru úgy gondolta, az évszázados gyarmati elnyomás után a kontinensnyi országnak bizonyítania kell az erejét, és önálló, átfogó nukleáris programra van szüksége az atomenergia békés felhasználására.