Miért villámlik mostanában feleannyit az egyik legnagyobb kereskedelmi kikötő, Szingapúr környékén, a világ legforgalmasabb hajózási útvonala fölött, mint öt évvel ezelőtt? – tették fel a kérdést atmoszférakutatók. Miután több hipotézist is mérlegeltek, végül arra jutottak, hogy minden valószínűség szerint egy nemzetközi klímavédelmi szabályozás áll a hátterében.
Az Atmospheric Chemistry and Physics című szaklapban publikált tanulmány szerzőit az vezette nyomra, hogy a villámok száma szinte egyik napról a másikra feleződött meg azt követően, hogy 2020 elején megtiltották a tengerjáró hajóknak a kén-oxidos üzemanyag használatát, és emiatt közel 80 százalékkal csökkent a kénszennyezés. A kutatás nemcsak azt segít jobban megérteni, hogy a magas légköri viharok mennyire érzékenyek az apró (kén)részecskékre, hanem talán azt is, hogy az emberi tevékenység (környezetszennyezés) miként hat a viharképződésre.
A villámlás és a viharok keletkezésének hátteréről érdemes tudni, hogy a légkörben mindenütt van aeroszol, azaz a légnemű közegben szétoszlott apró, szilárd részecskék vagy folyadékcseppek. Ezek részben természetes forrásból (például a trópusi erdőkből), részben emberi tevékenységből (a közlekedésből, a mezőgazdasági égetésből vagy a feldolgozóiparból) származnak – magyarázza a tanulmány egyik szerzője, Chris J. Wright, a Washingtoni Egyetem kutatója a The Conversation ismeretterjesztő portálon. Egy liter levegőben tízezrével találhatók ilyen, szabad szemmel láthatatlan lebegő részecskék, szennyezett városi közegben pedig akár milliószámra is.
Vihar Budapest felett
Veres Viktor
Ezek a mikroszkopikus szemcsék kellenek a felhő- és esőképződéshez, belőlük lesznek ugyanis azok a „kondenzációs magok”, amelyekre ki tud csapódni a légköri vízpára. (Az „esőcsinálás” során is ezt használják ki, ilyenkor leggyakrabban ezüst-jodid „magokat” szórnak a felhőkbe.) A zivatarfelhőkben ezek a cseppek jégkristályokká alakulnak, a fagyás pedig hőt szabadít fel, és ennek következtében nagyon instabillá és kiszámíthatatlanná válik a közeg, emiatt nehéz egyetlen tényező szerepét vizsgálni.
A tudósok mindenesetre úgy vélik, hogy a viharfelhők olyanok, mint óriás kondenzátorok, amelyekben hatalmas energia halmozódik fel azáltal, hogy az egészen könnyű és elektromosan töltött jégkristályok folyamatosan nehezebb jégdarabokkal ütköznek. A „kondenzátor” villámok formájában sül ki, és a levegő – mivel rosszul vezeti az elektromosságot – ilyenkor végletesen felforrósodik, akár ötszöröse lesz a hőmérséklete, mint a Nap felszínének.
