Az első „fuck” Jim Jarmuschtól és a néző segélykiáltása – szubjektív beszámoló a fesztiválról, ahol az újságírók ritkán uralkodnak magukon

Annyit hallottuk már, hogy Mostra, Lido, Arany Oroszlán, hogy kollégánk elérkezettnek látta az időt: irány a velencei filmfesztivál! Közel két héten át figyelte, hogyan vízitaxizik be a filmvilág krémje a Lidóra, a Szent Márk térhez közeli nyaralószigetre. Egy elsőfesztiválozó élménybeszámolója.

Láttad „Lazlo” filmjét? És a Body and Soul rendezőjének új filmje milyen? Négyen ülünk a medenceparton, négy újságíró vár Jim Jarmuschra. A helyzet feszült, az új Jarmusch-film stábja épp az ebédjét fejezi be néhány méterrel odébb, az amerikai független film ősz ikonja mellett felszabadultan cseveg az asztalnál Vicky Krieps és Charlotte Rampling. A négy újságíró próbál uralkodni magán, fapofával ülünk a sorunkra várva, pedig mást se szeretnénk, mint kihallgatni, miről beszélgetnek egymás közt a – néhány nappal később Arany Oroszlánt nyertFather Mother Sister Brother című film színészei. Csak négy-öt lépés lenne, de a puszta gondolat is illetlenség, azzal pedig megbocsáthatatlan bűnt követnénk el, ha megközelítenénk a másik asztalt.

Velencei Filmfesztivál – Jim Jarmusch szelfizik munkatársunkkal.
Köves Gábor

Így nem marad más, mint a második legizgalmasabb időtöltés: egymás fesztiválélményeiről cserélünk eszmét. Úgy tűnik, „Lazlo”, vagyis Nemes Jeles László első filmjét, a Saul fiát mindenki ismeri az asztalnál, csakúgy, mint Enyedi Ildikótól a Testről és lélekről-t. És az is elismerést vált ki, hogy idén két magyar film, Enyeditől a Csendes barát és a Nemes Jeles rendezte Árva is szerepel a versenyben, amivel számos EU-tagot megelőztünk. Még folytatnánk, de jön Jarmusch: a hangulat laza és kötetlen, hamarosan elhangzik az első fuck is, amelyet még néhány másik követ a nagy független filmes szájából.

Befutottak Nemes Jeles László komor motorosai – beszámoló a Velencei Filmfesztiválról

Láttuk és elmondjuk, hogyan fogadták Velencében az Árvát, az Oscar-díjas magyar rendező harmadik játékfilmjét. Közelről figyelhettünk egy köztársasági elnököt, akinek meglepő módon van tartása, a tetovált lány pedig eljátszotta Teréz anyát. És egy nagy csalódás: George Clooney menthetetlenül beleszeretett önmagába. Helyszíni beszámolónk a Velencei Filmfesztiválról.

A vetítések előtti sorban állás is jó alkalom a fesztiválhangulat kitapintására, az egymáshoz préselődő újságírók tömegében gyakoriak a szenvedélyesen megfogalmazott, szűretlen kritikák, amelyeket filmtörténeti kiselőadások is kísérnek. Percekkel vagyunk csak Francois Ozon Camus-adaptációjának premierje után, és a nagy tülekedésben már meg is születik az összehasonlító elemzés Az idegen (vagyis a Közöny) feldolgozásairól: Luchino Visconti ’67-es filmjéről és Ozon vadonatúj próbálkozásáról. Az ismeretlen elemzőt hamar elnyelte a tömeg, ha netán nem tudtuk volna, hála neki, most már tudjuk, hogy Meursault-t, a nagy közönyöst Marcello Mastroianni is eljátszotta. A nagy olasz színészről nevezték el a fesztivál egyik díját, a legjobb fiatal színésznek járó elismerést, amit idén a Csendes barátban, Enyedi új filmjében szereplő Luna Wedler nyert el. De Visconti szelleme sem esik távol a fesztiváltól, a főbejárattól nem messze áll bedeszkázott ajtóival a hajdani luxusszálló, a Grand Hotel des Bains, ahol a Halál Velencében, Thomas Mann elbeszélése és Visconti filmje is játszódik.

Ez a kísértetháznak is beillő szomorú szálloda a határán áll a benti és a kinti világnak.

Hozzászólások