Valahol Európában és a magyar film történetében nemegyszer megesett már, hogy apátlanul-anyátlanul maradt gyerekek várták haza apáikat, anyáikat, azután, amit ma úgy hívunk, holokauszt. Nem olyan rég egy 16 éves lány várta vissza a szüleit Tóth Barnabás filmjében, az Akik maradtakban, és kitartóan várja haza az apját a gyerek- és kamaszkor határán egyensúlyozó Andor is Nemes Jeles László új filmjében, az Árvában.
A kis Hirsch nem ismerhette a nagy Hirscht, a gyerek úgy tudja, az apját azután vitték el nem sokkal, hogy ő megfogant. Nemes Jeles harmadik játékfilmje azonban csak röviden időzik a világháborút közvetlenül követő években, épp csak annyira, hogy egy talányos jelenetben láthassuk: a kisgyerek az árvaházból az anyjához kerül.
A fonalat egy másik „utáni időben”, 1957-ben vesszük fel, aligha kell magyarázni, mi után vagyunk. És mi előtt. Egyébként meg a grundon vagyunk, a magyar film és irodalom ikonikus hátsó udvarában, a csellengő kamaszok gyűjtőhelyén. Itt találjuk a már nem olyan kis Hirscht, a 12 éves Andort is.
Nemes Jeles László: Árva
La Biennale di Venezia
Gyorsan megismerjük a kort és benne a fiú viszonyait, hogy kiben bízik, mit rejteget, milyen az élete mosolytalan anyjával összezárva, és úgy általában mit vár az élettől. Az apját várja. Konokul és kétségbeesetten. Hiszi, hogy egyszer még hazatérhet. Addig is a házuk pincéjében fordul az idősebb Hirschhez, a képzelt apához; hogy ezt miként teszi, az visszatérő és megrendítő jelenete a filmnek, bár a kelleténél talán többször ismétlődik.
Andor szent pincéje nem rína ki a Tűzoltó utca 25.-ből, Szabó István húsz évvel később játszódó város- és országtörténeti etűdjéből, és nem lenne rossz helyen a Megáll az időben sem.
Bár a múltfeldolgozás nem az erősségünk, a mai napig együtt élünk a romjainkkal, fővárosunk gazdag lelőhelye az ilyen régi bérházaknak, elég a modern kapurácsokat leretusálni, és máris '57-ben vagyunk, vagy még korábban.
Az első képsoroktól kezdve nyilvánvaló, hogy Nemes Jeles és állandó operatőre, Erdély Mátyás mindent megtettek annak érdekében, hogy valóban 1957-ben érezzük magukat. Átható utcaszaga van a filmnek, a kilincsek is hitelesnek tűnnek, az illúzó majdnem tökéletes. Ilyen volt, vagy ilyen is lehetett Budapest 1957-ben, az élmény szempontjából a volt és a lehet között nincs nagy különbség. Nemes Jeles mozgásba hozza ezt a komor, örömtelen, kussoló korszakot, a kamera technikásan bejárja az elnyomás tereit, szűkeket és tágakat egyaránt, és Andor személyes drámáját követve leugrunk vidékre is. Ott több a hús, ám ettől kicsit sem vidámabb az élet.
Waskovics Andrea, Kemény Ildikó (producer) és Erdély Mátyás
Jacopo Salvi / La Biennale di Venezia
Az új hús egy hentessel robog be a filmbe, és ez nem valami képzavar: gyanús alak érkezik motoron Andor békétlen életébe, és akkora húst tesz az asztalra, amekkorát rég nem láttak a levert forradalom utáni bérházban. A motoros foglalkozására nézve hentes (és persze mészáros), szándékait tekintve pedig egy hirtelen haragú vadbarom, aki alig száll le a motorról, máris jogot formál a férj és az apa szerepére. Bárdja is van, és bár a jellemrajz idővel finomodik, megjelenése csak fokozza Andor elszigeteltségét. Szépen végigjárjuk a fiúval az árva, árvább és még árvább fokozatokat.
Csehov óta tudjuk, mi történik, ha pisztoly bukkan fel egy történetben, de vajon változtat-e a csehovi elven, ha egy óriáskerék is része a drámának? A magyar film eddig inkább a körhinták és céllövöldék felé tendált, de Nemes Jeles az óriáskereket, ezt a drága és talán ezért elhanyagolt vurstlikelléket is bátran alkalmazza, nem is akárhol, hanem a drámai csúcsjelenetben. Annyi traumából, amit a korszak (és az előtte lévő) kínál, minden kabinra juthatna egy, a filmesek most egy családtörténetnyit mutattak meg a bő kínálatból, részben a rendező sajátját.
https://hvg.hu/360/20250827_hvg-Nemes-Jeles-Laszlo-interju-film-rendezo-Arva-tortenelmi-gondolkodas-hianya-arvasag-tehertetelek
Andor arca nem olyan emlékezetes, a jelenléte nem olyan súlyos, mint amilyen Saulé volt a rendező Oscar-díjas debütálásában, de hát nem játszhat minden Nemes Jeles-filmben Röhrig Géza, egy 12 éves kisfiúhoz meg már amúgy is túlkoros. Egy biztos: Barabás Bojtorján biztosan jobban boldogul a szereppel.
Barabás Bojtorján az Árva című filmben
La Biennale di Venezia
A több mint tízezer gyerek közül kiválasztott főszereplő egyenrangú partnere a felnőtt színészeknek, az anyát játszó Waskovics Andreának és a motoros hentest megformáló Grégory Gadebois-nak. Andor is, akárcsak mindenki más, a helyén van ezen a komor tablón, még ha kicsit távoli, steril alakok is a gondosan megkomponált tájban. Amihez a nemzetközi közönségnek sem kell külön térkép, mindenki érteni fogja, mi zajlik a vásznon.
Az Árvát Velencében felemásan fogadták a nemzetközi kritikusok.
