Kezdjük a legegyszerűbbel, a méltányos adózással. Ezt a követelményt nyilván nem teljesíti a fennálló adórendszer, mert a jövedelemnagyságtól függetlenül mindenki számára egységes kulcsot írt elő a személyi jövedelemadónál. A havi 3 milliót és a 300 ezret keresőtől ugyanolyan arányú hozzájárulást követel meg, a magas jövedelműek ugyanúgy 15 százalékot fizetnek be adóként, mint a minimálbéresek. Csakhogy a magas keresetűeknek jóval nagyobb a diszkrecionális (szabadon felhasználható) jövedelemrészük, ők tehát könnyebben lemondanak a jövedelmük 15 százalékáról, mint az alacsony jövedelműek, akik az egész keresményüket létfenntartásra kénytelenek költeni.
Emiatt kézenfekvőnek tűnik az adórendszerben figyelembe venni a teherbíró képességet, s ennek megfelelően a nagyobb jövedelmű polgárokra nagyobb adókulcsot kivetni. Így van ez a fejlett világ túlnyomó részében, ahol többkulcsos szja-rendszerek vannak érvényben. 2010 után a Fidesz két ok miatt vezette be az egykulcsos rendszert: egyrészt hogy kifehérítse a gazdaságot, másfelől hogy érdekeltséget teremtsen a magasabb jövedelmek elérésére. Az első cél esetében valóban volt némi pozitív változás, jóval kevesebb vállalkozó jelentette be magát minimálbérre, az érdekeltség fokozásánál azonban nem volt érdemi javulás.
Mellár Tamás
Fazekas István
Sajnálatos, hogy a magyar társadalom nagy része nem toleráns a szegényekkel, nem hajlandó kiállni mellettük.
A szavazópolgárok többsége szó nélkül elfogadta az egykulcsos adórendszert. Az értelmiségiek ugyan átlátták, hogy mennyire méltánytalan ez az adózási forma, azonban szemet hunytak felette, és annak örültek, hogy nekik kevesebb szja-t kell fizetniük.
Igazságtalan rendszer
A Fidesz-közeli szakértők azt hajtogatták, hogy mennyire igazságos az egykulcsos szja, hiszen mindenki a jövedelmének ugyanakkora hányadát fizeti be adóként. Ez azonban nem így van, mert ha figyelembe vesszük a családi adózás szabályait is, akkor hamar kiderül, hogy a jobb módúak nagyobb adó-visszatérítést tudnak igénybe venni, mint az alacsony jövedelműek.
