Mennyire volt fájdalmas végignézni a korszak szakértőjeként egy olyan filmet, amelyben nagyon kevés a tatárjárásra emlékeztető elem?
Szeretem a történelmi filmeket, és eszemben sincs számonkérni rajtuk a történelemkönyvet. Nem történészként ültem be a moziba, hanem meg akartam nézni egy jó filmet. Az első tíz perc ezt ígérte, nagyon jól megjelenítette például a korabeli források által sokszor leírt nyílzáport, amikor szinte elsötétült az ég a repülő nyílvesszőktől, és olyan sűrűn csapódtak be, hogy alig volt előlük menekvés. Jó ötlet volt az is, hogy egyetlen helyszínre fűzte fel a történetet, Esztergom ostromára. Jól bemutatta a korabeli városok szűkösségét, rendezetlenséget. Onnantól azonban olyan történet bontakozott ki, amivel nem tudok mit kezdeni.
Történelemhamisítást vagy fantasyt látunk, amiben nyomokban valós személyek, események is feltűnnek?
Legalább jó fantasy lenne, de annak sem jó, hiszen hamar érdektelenné és zavarossá válik a történet.
https://hvg.hu/kultura/20251003_1242-a-nyugat-kapujaban-film-kritika-kurzusfilm-tatarjaras-mongolok-tortenelemhamisitas
Azért néhány aktuálpolitikai üzenetet emeljünk ki, például a pápai legátust, aki összejátszik a mongolokkal, megnyitja nekik Esztergom kapuit. Mintha az Orbán Viktor által felfestett uniós politikát képviselné, és migránsokkal akarnák elpusztítani a nyugati civilizációt, aminek csak itt, keleten állunk ellen.
1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja előadói irodája készített egy anyagot a tatárjárásról, ami így szól: „Bizonyosnak kell tekintenünk, hogy IV. Béla nem tudta és nem ismerte a nyugatiak diplomáciájának aljasságát. A nyugati hatalmasságok, élükön a pápával, a XIII. században is elárulták a függetlenségéért élet-halál harcot vívó magyar népet.”