Kollégáink ezen a héten egy a spanyol lakhatási nonszensznek is tükröt tartó filmszatírát és Csepelyi Adrienn új könyvét ajánlják – valamint egy különleges nagyinterjút Charles Simonyi édesanyjával, egy fizikuslegenda özvegyével.
A mentális betegségekkel kapcsolatos előítéletek, a súlyosbodó lakhatási válság és a generációk közötti konfliktusok is előkerülnek a Mindenki egyetért című spanyol szatírában. A film egy madridi belvárosi társasház lakógyűlésén játszódik, ahol a tulajdonosok azért gyűlnek össze, hogy az új lift beszereléséről szavazzanak. Látszólag mindenki jóban van mindenkivel, kedvesen, jó ismerősökként üdvözlik egymást, és a lift kérdésében sincsenek viták. A szükséges pénz már összegyűlt rá, mindenki egyetért.
Ahogy azonban a lakógyűlés a végéhez közelít, az egyik tulajdonos, Alberto (Raúl Fernández de Pablo) megemlíti, hogy végre sikerült kiadnia a lakását egy munkatársának, akit nemrég vettek fel a cégük társadalmi reintegrációs programja keretében. Ő lesz az új lakó, akivel még aznap aláírják a bérleti szerződést. Az addig kedélyes légkörnek vége szakad, a lakók a reintegrációs program kifejezést hallva azonnal pánikba esnek.
A május végén felszabadított uniós pénzekből másfél milliárd euró jut a helyreállítási alapból az energetikára. A miniszter első magyarázatai nem igazán egyértelműsítették, voltaképpen mire és kihez is érkezhet majd ez az összeg. Megpróbáltuk megfejteni.
Öt önálló indítvány lesz napirenden.
A pandémiás helyreállítási eszköz 10 milliárd eurós keretének lehívásához szükséges tervet az Orbán-kormány is leadta, ám nem teljesítette a vállalásait. Az új tervet újra el kell fogadnia az EU-nak, a források igénybe vételére csak hónapok maradtak.
Damir Davidov a rakéták és tüzérségi lőszerek frontra szállításáért felelt.
