Meddig marad nemzeti ünnep október 23. azok után, hogy Nagy Imre és társai újratemetésétől sikerült eljutni Orbán Viktor politikai tanácsadójának abbéli véleményéig, hogy ’56 tanulsága miatt Zelenszkij elnököt lebeszélte volna az orosz agresszióval szembeni védekezésről?
Addig marad piros betűs ünnep, amíg az emberek ezt fontosnak tartják. Elég sok jel utal arra is, hogy eleve nem tartották nagyon fontosnak, akik azt tanulták az iskolában, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. A kibeszélés későn, 33 év múltán jött el. Egyszerre kellett megbeszélniük mindent az egykori forradalmároknak, akik fölött addigra eljárt az idő, és nem feltétlenül értettek egyet, ami természetes.
Az „ellenforradalom” történeten szocializálódott többiek azt látták, hogy közepesen ellenszenves, mértéktelenül indulatos öregemberek osztják ki egymást. Ez beárnyékolta ezt a nemzetiünnep-képet.
Az 1848-as szabadságharc már megnyugtató távolságban van, ősz honvédjai nem botozzák egymást kedvezményes nyugdíjért. Ha volt is ilyen, azt már réges-régen elfelejtette mindenki. De van remény, mert az idő halad, és ma már az ’56-os veteránok nem fenekednek egymásra; akik még élnek közülük, már nincsenek veszekedős kedvükben.
Mit mondanak ma a tankönyvek 1956-ról?
Amennyire tudom, egyelőre nincsenek feltűnően a jelenlegi NER-ideológiára hangolva. Az több időt igénylő, hosszabb folyamat, hogy a mai kormány gyalázatos oroszbarát politikájához igazítsák ezeket.
Orbán Viktor vajon hogyan jutott el a „Ruszkik haza!” felkiáltástól a keleti nyitás politikájáig?
