Egy ideje arról beszélnek a szakértők, hogy már nem akkora üzlet a magánegészségügy, mint néhány évvel ezelőtt. Egészségpénztári oldalról ön mit tapasztal?
A mi olvasatunkban ez a boom még tart, hiszen az ügyfelek egyre többet költenek magánegészségügyre. Azt látjuk, hogy az egészségpénztári csatlakozásnál elég erős motiváció, hogy a befizetésekből magánegészségügyi szolgáltatásokat tudnak igénybe venni. Az egészségpénztári tagok országosan a befizetéseik 37 százalékát költik magánellátásra, míg nálunk, a Prémiumnál a negyven százalékát. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ez az arány húsz százalék alatt volt.
A Covid óta az egészségpénztári befizetések folyamatosan az inflációt meghaladóan nőnek. Részben a magánegészségügy térnyerése, részben pedig amiatt, mert szűkösebb esztendőket élünk, és a lakosság jobban kihasználja az adókedvezményeket. Az elmúlt évben több mint nyolcvanezren csatlakoztak, ezzel párhuzamosan pedig húsz százalékkal nőttek a befizetések, a Prémiumnál 25 százalékkal.
Visszatérve a magánegészségügyi szektorra, az utóbbi évek trendjétől eltérően jelenleg a befizetések nagy részét a tagok már magánegészségügyi vizsgálatokra fizetik be. Ezt követik a gyógyszertári költések és a gyógyászati segédeszközök vásárlása.
A lakosság részéről a jelek szerint megvan a fizetési hajlandóság, ha az egészségről van szó. De nem lenne jobb az állami egészségügy helyzete, ha a társadalombiztosítási rendszert úgy alakítanák át, hogy aki szeretne, fizethessen többet, amiért pluszszolgáltatásokat kapna?
Ha egy rendszert évtizedekig elhanyagolnak, legyen az a vasút vagy az egészségügy, a forrásigénye olyan óriási lesz, hogy azt nem lehet rövid távon pótolni. A kiút megtalálásához társadalmi közmegegyezésre lenne szükség.
El kellene dönteni, hogy mi mikor és hol jár az állampolgároknak ingyen, és mi az, amiért már fizetni kell.
Jelenleg Magyarország nemhogy az uniós átlagot nem éri el a GDP-arányos, egészségügyre fordított közkiadások tekintetében, de a visegrádi országok közül is az utolsók vagyunk. Ennyi pénzből nem lehet kacsalábon forgó állami egészségügyet fenntartani. Ugyanakkor szerintem nem realitás néhány éven belül felzárkózni a középmezőnyhöz, mert a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé.
Akkor mi a megoldás?
