Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Amennyiben másvalakiért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
„Én itt a hideg betonra lefekszem, és hagyjanak itt. Jobb lesz a gyerekemnek is nélkülem, mindenkinek könnyebb lesz. Csak hagyjanak itt meghalni” – idézi fel Adél a gondolatokat, amelyek akkor zakatoltak benne, amikor élete legnagyobb mélypontját élte meg. Kislánya ekkor már kétéves volt, ő pedig másfél éve járt pszichológushoz, gyógyszert is szedett, amit pszichiáter írt fel neki. Közben folyamatosan az járt a fejében, hogy „most már jobban kellene lennem”, de végül olyan mély depressziós állapotba került, hogy másfajta segítséget kért: egy szakember barátja közvetítésével két hónapra befeküdt egy pszichiátriai osztályra.
Az ott kapott intenzív terápia hozta meg a fordulatot, azóta kiegyensúlyozottan él. Még szed gyógyszert, jár terápiára is, de már dolgozik.
A munkája mellett önkéntesként fontosnak tartja megosztani a történetét – éppen azért, mert őt és a környezetét is készületlenül érte, amin keresztülment.
A szülés utáni időszak pszichés nehézségei ritkán kerülnek be a közbeszédbe. Holott ez az időszak – ha a várandósságot a hegymászáshoz, a szülést pedig a csúcstámadáshoz hasonlítjuk – sokszor szakadék, amely előre nem látható, testileg és lelkileg alig lehet felkészülni rá. A nők a gyermek egyéves koráig óriási hormonális változáson mennek keresztül, aminek természetes velejárója lehet, hogy nincsenek jól.
A riportunkhoz készített online felmérésből kiderült: az anyukák 54 százalékban merült fel, hogy már a terhesség alatt vagy szülés után szakemberhez forduljon, túlnyomó részük, az összes válaszadó 43 százaléka végül mégsem tette meg.
https://datawrapper.dwcdn.net/v9j1W/1/
Legtöbben azért nem fordultak szakemberhez, mert úgy gondolták, hogy egyedül is meg tudnak birkózni a helyzettel. Nyomós érv volt az is, hogy nem tudták volna megoldani a gyerekfelügyeletet, illetve hogy a szolgáltatás nem volt elérhető számukra (túl messze volt, vagy túl drága). Igaz, csak kisebb százalékban, de voltak a válaszadók között olyanok is, akik féltek a környezetük reakciójától. (Akik kíváncsiak online kérdőívünk módszertanára és legfontosabb eredményeire, itt olvashatnak bővebben róla. Az anonim kérdőívet 2025. augusztus 5. és szeptember 9. között 325 anya töltötte ki.)
https://datawrapper.dwcdn.net/2col6/1/
Riasztó adat, hogy a „végül nem vett igénybe szaksegítséget" opciót választók 60 százalékának valójában szüksége lett volna segítségre, de valamilyen akadály miatt nem kapta meg. Ez az adat különösen figyelemre méltó, ha ismert kutatások eredményeivel vetjük össze.
https://datawrapper.dwcdn.net/Mb8FJ/4/
A szülés körüli időszak mentálhigiénés kérdéseivel foglalkozó Virginia N. Walther amerikai kutató máig sokat idézett 1997-es tanulmányában arról ír, hogy a szülés utáni depresszióval küzdő nők 90 százaléka belátta, hogy valami nincs rendben vele, de csak 20 százalékuk kért szaksegítséget. Csatordai Sarolta 2009-es doktori disszertációjában pedig szerepel, hogy
Magyarországon a szülés utáni hangulatzavarok mintegy 50 százaléka diagnosztizálatlanul marad, tehát nem is kezelik.
(A szülés utáni hangulatzavarok gyűjtőfogalom, spektruma a baby bluestól a súlyos pszichózisig terjed, az ide tartozó fogalmakat korábbi cikkünkben tisztáztuk.) „Hazai adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, mivel nálunk a szüléshez társuló hangulatzavarok előfordulását mérő vizsgálatokra eddig alig került sor, kevés figyelmet szenteltek a témakörnek” – olvasható a 2017-es A pre-, peri- és posztnatális mentális zavarok baba-mama-papa egységében történő kezeléséről című egészségügyi szakmai irányelvben. Jó hír, hogy van arra utaló jel, miszerint a helyzet a jövőben változhat, legalábbis a Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkárságának tájékoztatása alapján az irányelvet idén frissítették, megjelenése a közeljövőben várható, és már szerepel benne „egy javasolt kutatási algoritmus, ajánlás, amely a későbbiekben lehetővé teszi az egységes adatgyűjtést”.
Annyi biztos, hogy az anyák számára ebben az időszakban a mentális támogatás alapvető szükséglet, függetlenül attól, hogyan élik meg a változást. Mostani cikkünkben az állami segítség formáit mutatjuk be, a riport későbbi folytatásában pedig az alulról szerveződő csoportok és civil szervezetek munkáját. Utóbbiak eredményei, valamint az akadályok, amelyekbe beleütköznek, nagyjából körvonalazzák a hatékony fejlesztés irányait az anyaság támogatásában.
Túlterhelt védőbástyák
Magyarországon létezik egy több mint százéves, Európában is egyedülállóan stabil rendszer, amely az anyák támogatását részben biztosítja: a védőnői hálózat. A védőnőknek fontos feladatuk van a várandós és kisgyermekes anyák gondozásában, beleértve a mentális állapot szűrését is.
„Amikor egy várandóst gondozásba veszünk, a rendelet szerint egy hónapon belül javasolt kimennünk családlátogatásra. Ilyenkor nyugodt légkörben érdeklődünk, hogy is van valójában a várandós. Ki kell töltenünk egy rizikószűrés kérdőívet is” – magyarázza Bonifert Dorottya, Verőcén dolgozó védőnő. A rizikókérdőív végzettséggel, anyagi helyzettel, a lakóhely adottságaival, krónikus betegség meglétével, dohányzással kapcsolatos információkra irányul – a végén szerepel egy kérdés a várandós lehangoltságáról is. „Ha itt néha, gyakran vagy mindig választ kapunk, akkor kell kitöltetnünk az EPDS (Edinburgh Postnatal Depression Scale) kérdőívet. Az EPDS-t többször is ki lehet töltetni, a szülés után is – teszi hozzá a védőnő. Ezt a nemzetközileg elismert és világszerte használt tesztet kifejezetten a szülés utáni depresszió mérésére fejlesztették ki, de – eltérő pontszámítással – a terhesség időszakában is szokták használni.
Bonifert hozzáteszi, sokszor nem a teszt pontszáma dönt, hanem a személyes benyomás: amikor a lehangoltságról szóló utolsó kérdést felteszi a védőnő, „gyakran rávágják, hogy nem, de látom rajta, hogy ennél összetettebb a helyzet. Ha elkezdek mélyebben kérdezni, előkerülnek a negatív érzések.
A szemkontaktus hiánya, a mosoly elmaradása, kialvatlanság, alacsony önbecsülés – ezek mind figyelmeztető jelek
– teszi hozzá. Ahogy minden szakmában, a védőnők között is nagy a különbség hozzáállásban, kommunikációban és lelkiismeretességben. Két éve az állam átvette a védőnői szolgálatot az önkormányzatoktól, ami bizonytalanságot és konfliktusokat, továbbá elszámolási és jogértelmezési vitákat okozott. A rendszerből jelenleg több száz védőnő hiányzik, ezért sokan több körzetet látnak el, ami további nehézségeket szül.
Védőnő munkában
MTI / Bruzák Noémi
Nincs megoldva, hogy azokban a térségekben, ahol kevés gyerek születik, nagy területi szórással, hogyan lássa el a munkáját megfelelően egy védőnő. Ideális esetben szorosan együtt dolgozik a házi gyermekorvossal, és jó a helyismerete, ám ez egy nagy kiterjedésű körzetben nem vagy kevésbé tud megvalósulni. Budapest egyes kerületeiben és az agglomerációban eközben sok olyan körzet van, ahol az átlagnál több gyerek él, így a védőnők különösen túlterheltek. A védőnők területi eloszlása sem egyenletes, a hátrányos helyzetű településeknél még több a betöltetlen állás. A területi illetékesség hátránya még, hogy a védőnőt nem lehet szabadon választani, szemben a gyerekorvossal. Ha az illeszkedés nem jó, az anya nem tud máshoz fordulni.
Ezekből a tényezőkből jól látszik, hogy az állam hatalmas felelősséget ruház a védőnőkre, emellett ők az anyák gondozóiként a kismama lelki állapotának legfőbb monitorozói is. „A védőnő a gyermekágyas és az újszülött egészséges fejlődése érdekében folyamatos, egyénre szabott és célzott gondozást végez. A gondozási tevékenységet komplexen végzi, az kiterjed az újszülött és gyermekágyas, valamint a családja szomatikus, pszichés és szociális állapotára. A gondozásba vételkor prioritást állít fel a gondozás dimenziói között” - írta megkeresésünkre az Egészségügyi Államtitkárság is.
A védőnők munkája tehát eleve nehéz, és a rendszerszintű problémák tovább nehezítik, hogy feladataikat kellő alapossággal végezzék. Ez pedig előrevetíti, hogy nem minden anya tud időben és megfelelő minőségben támogatást kapni a szülés utáni időszakban az államtól.
A szakszerű támogatás életeket menthet
Kérdőívünkben arra is rákérdeztünk, hogy a szülés utáni időszakban kik voltak az anya számára elérhető támogatók, és ezek közül melyeket tartotta a leghasznosabbnak.
Bár a válaszadók 54 százaléka jelölte meg a védőnőt elérhető támogatásként, csak 20 százalékuk sorolta őket a leghasznosabbak közé.
Arra a kérdésre, hogy „kérdezett-e egészségügyi szakember (pl. háziorvos, védőnő) az érzelmi állapotodról a szülés utáni időszakban?”, az anyák 56 százaléka azt válaszolta, hogy nem, 8 százalék nem emlékezett, és csak 36 százalék mondott igent. Ebből úgy tűnik, hogy az anyák mentális egészségére való odafigyelés nem mindig prioritás az egészségügyi szakemberek részéről.
https://datawrapper.dwcdn.net/VEvZf/2/
A kérdőív nyitott részében javaslatokat kértünk a rendszer fejlesztésére. Sok válaszadó hangsúlyozta, hogy a védőnők felkészítését kellene erősíteni, hogy megfelelőbb tájékoztatást adjanak az anyáknak a gyermekágy testi, lelki és mentális kihívásairól. Egyesek felvilágosító kampányt javasoltak, mert fontos lenne, hogy az emberek tudják: „ez az időszak különleges, érzékeny, labilis és fárasztó egyszerre”.
Adél azok közé tartozik, akit megkérdeztek a hogylétéről, és története is megerősíti azt, hogy a szakszerű támogatás milyen sokat számít. A szülést követően kezdődtek az erős szorongásai. Félt egyedül maradni a kislányával, sokszor megfogni sem merte. A szülés utáni depressziónak ezek is tipikus tünetei, de másoknál épp az ellenkező véglet jellemző: az anya elveszíti az érdeklődését a baba iránt. „Nélküle biztosan nem ment volna” – jellemzi Adél a védőnőjét. „Nagyon lelkiismeretes volt, naprakész tudással. Határozott, praktikus és mindig ott volt.
Én éreztem magam rosszul, amikor éjszaka írtam neki, és bár tudtam, hogy hivatalosan nem kellene válaszolnia, nagyon sokat jelentett, hogy visszaírt.
A gyerekorvos is mindennap felhívta egyidőben, és nemcsak a gyerek állapotáról, hanem az ő hogylétéről is érdeklődött. Mindkét szakember támogatása végül abban segítette, hogy pszichológushoz forduljon.
Nórának ezzel ellentétes tapasztalata volt. Kisfia a Covid első karanténidőszakában született, 2020 márciusában. „Senki nem jött ki, telefonon küldtünk státuszokat a védőnőnek és a gyerekorvosnak” – idézi föl. Nóra és férje borzasztóan nehéznek élte meg azt az időszakot, mert a nagyszülők sem tudták látogatni őket. Később a védőnővel sem volt szerencséje: „kerületünkben nagy a fluktuáció, öt év alatt öt különböző védőnőnk volt”. A gyerekorvossal elégedettek ugyan, de ő sem érdeklődött arról, hogy Nóra, hogy van. „Szerintem anyukámon és a húgomon kívül senki nem kérdezte meg. Csak később fogalmazódott meg bennem, hogy rettenetesen egyedül vagyok” – teszi hozzá. Végül az EMMA Egyesülethez fordult segítségért, de azt is elmondta, hogy a kerületükben a pszichiáternél minimum két hónap várakozási idő telik el a bekerülésig.
A gyógyulás első lépése a probléma elismerése
Bonifert Dorottya védőnő tapasztalata szerint a legnagyobb gond, hogy az anyák sokszor nem merik beismerni, ha nincsenek jól.
Ez a gyógyulás első lépése. Előtte sokszor hárítanak az anyák. Ha beismerik, hogy probléma van, akkor már nem tabutéma.
Ilyenkor ő gyakrabban megy ki az anyákhoz, és sokat beszélget velük. Ez egyébként a protokoll része is, és „ez az értő figyelem, aktív hallgatás eszközeinek alkalmazásával történik” – tudtuk meg az Egészségügyi Államtitkárságtól. Ezután szükség esetén szakemberhez irányítja a védőnő az anyát.
Adél azonnal magánpszichológushoz fordult, nem akart várni. A terápiát másfél évig folytatta, mielőtt pszichiátriára került. A bent töltött két hónap alatt heti három dinamikusan orientált pszichoterápián vett részt – ezek célja a múltbeli élmények, tudattalan érzelmek és kapcsolati minták feltárása volt – és ugyanennyi csoportterápián. „Ez az intenzív terápia eléggé megdolgozza az embert, de a köztes időben nem volt felelősségem” – meséli Adél.
A pszichiátrián egyedül volt, kislányára a férje vigyázott; hétvégén azonban együtt lehetett a család. Ez elsősorban a gyerek életkora miatt alakult így. Egy évvel korábban – helyhiány függvényében – még bekerülhettek volna a Szent János Kórház Együtt Baba–Mama–Papa Programjába is. A kórház pszichiátriai és gyerekosztályain működő program nemcsak Magyarországon, hanem a régióban is egyedülálló. Itt a mentális ellátásra szoruló anyákat – állapotuktól függően – lehetőség szerint nem választják el kisbabájuktól a bent tartózkodásuk ideje alatt. Ez megfelel a nemzetközi Mother and Baby Unit (MBU) modellnek., és az Együtt program a gyerek 12 hónapos koráig vállalja az anya és gyereke közös benti kezelését.
A fő célunk a korai kötődés segítése: nemcsak a kismamát kezeljük, hanem a kapcsolatot is
– mondja Prof. Dr. Kurimay Tamás pszichiáter, a program vezetője. A professzornak szívügye a program, a cikksorozat részeként vele is leültünk beszélgetni, az interjú itt olvasható.
Az Együttben jelenleg 23 fős interdiszciplináris csapat dolgozik: pszichiáter, pszichológus, gyermekgyógyász, szülész, szociális munkás, szakképzett nővérek. Az ellátás egyik alapja a szülő-csecsemő konzultáció, de van egyéni és csoportos pszichoterápia, pszichodráma, művészetterápia, valamint meditációs és relaxációs foglalkozás is.
https://hvg.hu/360/20251019_janos-korhaz-szules-utani-depresszio-egyutt-baba-mama-papa-program-dr-kurimay-tamas-interju
Legalább 3–4 baba-mama egység kellene Magyarországon is
A 20 éve működő Együtt program keretében ambulánsan évente 160–180 új beteget fogadnak az ország minden részéről. Gyakran más intézményekből is átvesznek fekvőbetegeket, mert máshol nem tudják biztosítani a baba–anya kapcsolatot. Vidéken is megjelentek már baba-mama ambulanciák, például Kecskeméten, de ott nincs fekvőellátás. A magyar centrum több évtizedes sikeres működése ellenére kapacitáskorlátokkal küzd, holott már a 2017-es szakmai protokoll is hangsúlyozza: az országban további baba–mama egységekre lenne szükség, hogy minden anya szülés körüli pszichiátriai problémája esetén együtt lehessen gyermekével a kórházban töltött idő alatt.
„A nemzetközi adatokat is figyelembe véve 25 ezer születésre javasolnak 1 (MBU) egységet. Ezért az országban szakmai szempontból 3-4 ilyen egység lenne optimális a lakosság teljes lefedettséghez” – tudtuk meg az Egészségügyi Államtitkárságtól. (2024-ben 77 500 gyerek született Magyarországon, ami egyébként minden idők legalacsonyabb születésszáma. Az államtitkárság arra a kérdésre, hogy 1–3 éven belül lesz-e újabb MBU hazánkban, már inkább kitérő választ adott: „Folyamatosan monitorozzuk a szakmai területeket és az ott kialakuló igényeket. Amint ez eléri azt a szintet, hogy bővíteni kelljen, természetesen megtesszük a szükséges lépéseket.” Összehasonlításképpen: a 69 milliós Egyesült Királyságban 22 hasonló egység működik, igaz, az eloszlás ott sem egyenletes, mert 19 központ Angliában található.
A Semmelweis Egyetemet is megkérdeztük, milyen mentális támogatást kapnak a kismamák, azt írták, hogy az egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján szülő anyák számára kórházi tartózkodásuk idején is biztosított a pszichológiai ellátás, amely a koraszülöttet nevelő családokra is kiterjed – mindkét szülő részére – beleértve az utógondozást is. A klinikán ezenkívül jelenleg is zajlik kutatás a szülés körüli mentális zavarok felmérésére, és működik pszichoginekológiai ambulancia, ahol a várandósság és a szülés utáni időszak bármely szakaszában elérhető terápiás támogatás és tanácsadás. (Pszichoginekológia néven azt a szakmai területet emlegetik, amely a nőgyógyászati–szülészeti és a pszichés/mentális aspektusok összefüggéseit vizsgálja, így pl. a meddőség, vetélés, szülés utáni állapotok, változókor, szexuális problémák, valamint a traumák, hormonváltozások, önkép, mentális zavarok kapcsolódásait.)
Mint egy mocsár, amibe beleragadsz
Vajon miért történt meg mindez Adéllal, miért került olyan súlyos állapotba? Édesanyja már gyerekkorában elmesélte neki, hogy mindkét szülése után átesett a szülés utáni depresszión. Fájt is neki nagyon, hogy nem tudott szoptatni, mert az akkori gyógyszerek ezt nem tették lehetővé (ma már több gyógyszer mellett folytatható a szoptatás).
Mondta, hogy átesett egy ilyen depresszión, de mindig gyorsan hozzátette, hogy amúgy minden gyönyörű volt, és aztán minden rendbe jött. Gyerekként is éreztem, hogy erről nem szeretne beszélni. Ezért nem is kérdeztem
– meséli Adél. A pszichológussal végül nem nevezték meg az állapotát szülés utáni depresszióként. „Csak úgy tudom megfogalmazni, hogy olyan volt, mint egy mocsár, amibe beleragadsz, és egy idő után már nem is akarsz kijönni” – meséli azokról a hónapokról. Amikor a halálvágy is megjelent, a férje mondta ki először: „Figyelj, ez nincs rendben, ilyet senkinek nem kellene éreznie.”
Képünk illusztráció
MTI / Mónus Márton
Az intenzív pszichoterápia után fél évvel, mivel Adél folyamatosan visszaesett, pszichológusa felvetette a bipoláris zavar lehetőségét. Ekkor került pszichiáterhez, és kezdte el párhuzamosan a gyógyszeres terápiát is. A gyógyszer azonban nem segített neki, és Adél még egy évig ingadozott a „fent és lent” állapotai között.
A szülés utáni depresszió az egyik leggyakoribb pszichés zavar az anyák körében, a Szent János Kórház Együtt programjának adatai is ezt tükrözik. A kialakulás egyik legerősebb rizikófaktora, ha a családban már előfordult ilyen (mint Adél esetében), vagy ha az anyának korábban is volt már depressziós epizódja.
A másik rizikófaktor a bipoláris zavar, aminek szintén van egy depressziós fázisa, és ez gyakran a szülés után jelentkezik először.
Az új szakmai irányelv a bipoláris zavar ilyesfajta megjelenésével is foglalkozik.
Amikor Adélnak pár hónapos volt a babája, szeretett volna eljárni a Mamakörbe is. A 2013-ban alakult Mamakör egy pszichológusok által vezetett támogató csoport várandósoknak és kisbabás anyáknak. Céljuk átsegíteni az anyákat ezen a normatív krízisidőszakon, egyben megerősíteni őket az anyai identitásban. (Bővebben róluk a cikk második részében lesz szó.) Súlyosabb pszichés nehézségekkel küzdő anyákat azonban nem tudnak fogadni, így Adél is azt a visszajelzést kapta egy elbeszélgetés után, hogy inkább egyéni terápiát keressen. „Ez akkor nagyon rosszul esett, de utólag már nem így gondolok erre. Nagyon jó szakmai iránymutatás volt.”
A cikk egy határokon átívelő újságírói együttműködés része, amelyben az Egyesült Királyság, Olaszország, Görögország és Magyarország újságírói közösen dolgoztak. A projekt a Journalismfund Europe támogatásával jött létre. Az első rész – interjú Prof. Dr. Kurimay Tamás pszichiáterrel – itt olvasható.)
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP / Caia Image / Science Photo Library
-
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
