„Hirtelen megváltozik az anya számára a világ” – honnan tudhatjuk, hogy ez csak baby blues, szülés utáni depresszió, vagy már pszichózis?

Mennyiben más a szülés utáni, mint a „rendes” depresszió? 

Kicsit másképpen jelentkezik, mint egy szokásos depresszió. A tartós lehangoltság, fáradékonyság, negatív gondolatok mellett jellemző, hogy sok az anyasággal kapcsolatos negatív megélés: „nem tudok szoptatni”, „nem vagyok elég jó anya”. Az alvászavar – amit nem a baba sírása vált ki – figyelmeztető jel, hogy gyors segítségre van szükség. A szülés utáni depresszió – ami a szülés utáni egy éven belül jelentkezik – a mai ismereteink alapján elsősorban hormonális változásokhoz kötött. 

Kik a legveszélyeztetetttebbek?  

Akiknek korábban már volt depressziós állapotuk. A másik kockázati tényező a bipoláris zavar – ennek szintén van depressziós epizódja, amely nagyon gyakran a szülés utáni időszakban jelentkezik első alkalommal.  Azaz ha a szülés előtt voltak is kisebb eltérések, még nem lehetett felismerni a betegséget, ám a szülés után gyakorlatilag berobban. A kockázatot a várandósság körüli hormonális változások is fokozzák, de genetikai tényezők is szerepet játszhatnak. A megelőzésben a szűrés kulcsfontosságú, a védőnők által használt EPDS (Edinburgh Postnatal Depression Scale önkitöltős kérdőív) jó eszköz, de nem ad diagnózist: a kockázatot jelzi, és azt, hogy szükséges-e további vizsgálat. 

Van olyan vélemény, hogy a rosszul sikerült szülés, az ekkor szerzett negatív tapasztalatok is nagyban hozzájárulhatnak az anya pszichés nehézségeihez.  

Ez így van. Ezt szülés utáni (posztpartum) poszttraumás stressz zavarnak nevezi a szakirodalom – aminek a rövidítése ugyancsak PTSD. Posztpartum stressz zavarról általában akkor beszélünk, ha egy nagyobb megrázkódtatás után egy hónap elteltével sem múlik a stressz. Itt nem feltétlenül csak az számít, hogy mekkora stresszor (a szervezetre ható külső erő, inger) ér minket, hanem az is, hogy mit veszünk annak. Ha a szülésnél a kismama úgy érzi, hogy például nem megfelelően kommunikálnak körülötte, vagy olyan stressz éri, ami számára nagy fájdalmat jelent, és a későbbiekben ezt nem kezelik megfelelően, akkor kialakulhat nála a posztpartum stressz zavar. Ez százból 5–7 szülő nőt érint. Hangsúlyozom, teljesen egyéni a stressz megélése, viszont erre is figyelni kell. Az Együtt programban ezzel is foglalkozunk: pszichoterápiás módszerekkel és szemmozgásos traumaterápiával (EMDR) is dolgozunk. 

Kurimay Tamás a pszichiátria és a gyerekosztály közé készült ajtóban

Reviczky Zsolt

Hogyan ismerhető fel a szülés utáni pszichózis? 

Hirtelen megváltozik az anya számára a világ, ami nagyon gyakran órákon belül bekövetkezik. Az anya súlyos szorongást, érzékcsalódásokat élhet át. Előfordul, hogy úgy érzi, nem tudja ellátni a babát, vagy nem is az ő gyereke. Gyakori, hogy nem tud aludni. Ez a legsúlyosabb állapot, de ritka: ezer anyából egy–kettőt érint világszerte. Magyarországon, ahogy a világban is, 10–25 százalékra teszik a szülés utáni depresszió előfordulásának gyakoriságát. Diagnosztizált esetől persze jóval kevesebb van, jó, ha az érintettek elénél megállapítást nyer a betegség. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek kórházba kellene kerülnie.  

Az Együtt programba a babával együtt veszik föl a kismamákat. Mennyiben újdonság ez a hozzáállás a kezelésben? 

2004 előtt nálunk is az volt a gyakorlat, hogy a kismamát a kezelés idejére – ami lehet tíz nap, de akár több hónap is – elválasztották a gyerekétől. Ez sok idő. A program úgy indult, hogy volt egy kismama, aki nagyon szerette volna látni a babáját, és amikor átvittük a gyermekosztályra a kislányához, mindig sokat javult az állapota, kivirult. Ekkoriban keresett meg gyerekgyógyász kollégám, Németh Tünde, hogy német mintára nálunk is lehetne egy ilyen program. Ez lett az Együtt.

Áttörtük a falat, és ajtó készült a gyermek- és a pszichiátriai osztály között, ami szimbolikusan is sokat jelent. A fő célunk a korai kötődés segítése: nemcsak a kismamát kezeljük, hanem a kapcsolatot is.  

Mikor és milyen problémákkal keresik fel önöket az anyák? 

A programba várandósságot tervezőket, várandósokat és azokat az anyákat vesszük fel, akiknek a szülés körül vagy után jelentkeznek problémái. A bekerülés alapvetően önkéntes; kivétel a szülés utáni pszichózis, amely gyors beavatkozást igényel, és ilyenkor az anyát akut pszichiátriai ellátásba kell vinni. Ez a világon mindenütt így van, és ha van, akkor baba-mama egységben helyezik el az anyát.  Angliában, Franciaországban és Németországban több ilyen centrum van, Kelet-Közép-Európában a miénk az egyetlen ilyen intézmény, ahova – helytől függően – a gyerekkel együtt vesszük fel a kismamát. 

Az apákkal is foglalkoznak. Ők milyen problémákkal jönnek? 

Volt például nemrég egy apa, akinek ikrei születtek, és a munka mellett nem bírta a terhelést. Az apai depresszió aránya körülbelül 5–7 százalék a szülés után. Amikor apákkal dolgozunk, gyakran az anya is kap segítséget; a családi rendszer kezelését tartjuk az egyik legfontosabbnak a munkánkban. De van családterápia, pszichológus által vezetett baba-mama csoportterápia és művészetterápia is. Az interdiszciplináris szemléletet így valósítjuk meg. 

A várandós nőkkel hogyan foglalkoznak? Mivel keresik meg önöket? 

Ahogy már szó volt róla: ha a családban előfordult perinatális pszichózis vagy szülés utáni depresszió, az növeli a genetikai kockázatot, hogy ez ismét előfordul, ilyenkor érdemes szakemberrel tervezni. Jött már hozzánk azzal is kismama, hogy „az én anyukámnak pszichózisa volt, lehet-e nekem is?”. Nagyon jó, hogy így tett, hiszen egyfelől szorongott is emiatt, másfelől pedig reális volt a magasabb kockázat.  

Reviczky Zsolt

Online kutatásunkból – amelynek eredményeit a közeljövőben bővebben is ismertetjük a HVG-n – az derült ki, hogy az érintett anyák egy része azért nem kérte szakember segítségét, mert félt, hogy mit szól hozzá a családja, környezete. A pszichiátria szó még ma sem cseng túl jól, eléggé stigmatizáló.

A stigma az egyik legnagyobb probléma a pszichiátriában, de más területen is. Például a szexuálisan terjedő betegségeknél vagy bizonyos bőrbetegségeknél, régen pedig a TBC volt ilyen. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik pedig az, hogy a modern pszichiátria fejlődésével rengeteget változott ez a kérdés, és és az ellátás a közösségi pszichiátria irányába tolódik el. De maradjunk a perinatális (szülés körüli) ellátásnál. Hogyha például valakinek pszichózisa lesz, és bekerül egy akut ellátásba, azt sokkal nehezebben viseli a család. Többek között ezért is fontos az elnevezés, a névválasztásban nekem is szerepem volt. 

Mit tesznek még a stigmatizálás ellen? 

Tavaly a Magyar Pszichiátriai Társaság konferenciáján szerveztünk egy olyan szimpóziumot, ahová a szülés utáni depresszión átesett kismamák jöttek el, és arccal felvállalták a problémájukat. Egy ilyen videóinterjú megtalálható a János-kórház honlapján is, ebben azt meséli el az anya, hogy mit élt át. Minden másra gyanakodott, agyonvizsgáltatta magát, de nem gondolt arra, hogy valami pszichés baja van. Végül eljutott hozzánk, és itt segítséget kapott. Az interjút nagyon szívesen vállalta, mert szeretne másoknak is segíteni azzal, hogy megosztja élményeit. Mi is ezt az irányt szeretnénk erősíteni, mert az idealizált anyakép nagyon sokat tud rontani a helyzeten. Megijeszteni sem kell a kismamákat, de azt tudni kell, hogy a szülés után jelentősen, huszonkétszeresére nő a kockázata annak, hogy az anya mentális betegség miatt kórházba kerüljön, ha van valamilyen pszichiátriai problémája.

Prof. Dr. Kurimay Tamás

Reviczky Zsolt

Az önök programja jó eredményekkel működik, regionálisan is egyedülálló. Miért nincs belőle több? 

Ez finanszírozási kérdés. Ősszel remélhetőleg két új szakmai irányelv jelenik meg, amelyek a 2017-es ajánlást frissítik, és kiterjesztik a szülés körüli mentális zavarok kezelésének elveit. Készítettünk egy biológiai és gyógyszeres terápiákról szóló másik irányelvet is. Ez arról szól, hogy hogyan kell használni adott esetben a biológiai kezeléseket (ilyen például a fényterápia, mozgásterápia, mágneses terápia), mert nem csak gyógyszeres kezelés létezik. Illetve sok új tudás is felhalmozódott: pl. orvosi ellenőrzés mellett bizonyos gyógyszerekkel lehetőség van szoptatni. Nagyon fontosnak tartom az új irányelveket, mert számos megkeresést kapunk pszichiáterektől, adott esetben háziorvosoktól, gyermekgyógyászoktól például arról, hogy bizonyos gyógyszer adható-e kismamának.

Évente hány anyát látnak el az Együtt programban? 

Ambulánsan 160–180 új beteget regisztrálunk évente, sok a visszajáró beteg is. Az ország minden részéről jönnek kismamák, és gyakran átveszünk más intézményekből is fekvőbeteget, mert máshol nem tudják biztosítani a baba-anya kapcsolatot. Jelenleg csúcsra vagyunk járatva, többen jelentkeznek, mint amennyi helyünk van. Vidéken megnyíltak ambulanciák, például Kecskeméten, de ott nincs fekvőbeteg-ellátás. Számításaink szerint három–négy ilyen centrum lefedné az országot.

A megelőzést a finanszírozási rendszerek nehezen kezelik, de egy ilyen programba tett befektetés 5-12-szeresen megtérülhet: az anya-gyermek kötődés megtartása miatt kevesebb iskolai és óvodai probléma lesz, kevesebb krónikus betegség, és így tovább. Erről az Egyesült Királyságban számítások is készültek, ahol egy hatalmas programot is indítottak 2016 és 2022 között, és rengeteg pénzt fordítottak a perinatális ellátásra. 

A cikk egy határokon átívelő újságírói együttműködés része, amelyben az Egyesült Királyság, Olaszország, Görögország és Magyarország újságírói közösen dolgoztak. A projekt a Journalismfund Europe támogatásával jött létre.

Nyitókép: Reviczky Zsolt

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!