Hogy a britek 1944-ben visszaküldték Szenes Hannát és társait Jugoszláviába a partizánok és a lelőtt pilóták támogatására, az katonai műveletként siralmas kudarcnak bizonyult. Amit viszont ez a 23 éves lány azután csinált, erkölcsi iránytű, jelkép, csapás az embertelenségre és így nagyon is sikeres, jóllehet a főhős tragikusan végezte.
Ezt Roberta Groszman mondta, aki dokumentumfilmet készített a történetből. Arról, hogy élt egy lány Európa közepén, aki egyre rosszabbul érezte magát a hazájában, miután a közhangulat mind inkább a zsidók ellen fordult. Ezért 1939-ben kivándorolt Palesztinába, a brit Mandátumterületre. Ott igyekezett beilleszkedni, de igazából nem érezte otthon magát.
Ezért, bár biztonságban volt, kapva kapott az alkalmon, amikor a britek önkénteseket kerestek, hogy kiképezzék őket ejtőernyősnek a jugoszláviai bevetésre, miután kiderült, milyen gyalázatos cselekedeteket követnek el a nácik.
Egy héttel azelőtt ért földet, hogy a németek megszállták Magyarországot, majd megindult a holokauszt legnagyobb deportálási akciója. Hanna ezért úgy döntött, hogy átkel az északi határon, bár a parancsnoka igyekezett visszatartani. Hiába. Segíteni akart sorstársain.
Június 9-én lépett magyar földre, de hamar elfogták a csendőrök. Már akkor megkínozták, majd átadták a Gestapónak. Budapesten még brutálisabb vallatásnak vetették alá, de semmit sem árult a titkos küldetéséről. Ezért a kínzói úgy döntöttek, hogy beviszik az édesanyját is, hátha úgy megtörik.
Mivel az épület két, egymással szembeni szárnyában helyezték el őket, úgy tudtak üzeneteket váltani, hogy a kezükből betűket formáltak. Később az udvari séták során többször is találkoztak, egyszer még meg is ölelték egymást. Az anyát elengedték, a lány nem volt ennyire szerencsés: november 7-én kivégezték.
De nem gyávult el. A bírónak is a képébe vágta, hogy felelősségre vonás vár mindazokra, akik kiszolgálják az embertelen rendszert.
Hősies helytállásának híre azután villámgyorsan elterjedt az új zsidó államban, a bátorság jelképe lett a biztos halállal szemben. Még John McCain szenátor is írt róla (aki szintén példát mutatott, amikor pilótaként vietnámi fogságba esett – a szerk.). Nevét Izraelben utcák őrzik, iskolákat neveztek el róla Brooklynban is.
Unokaöccse, David azt gondolja, a lány példázata segített megerősíteni, hogy Izrael különleges, hiszen amikor katonákat küldött vissza Európába, akkor olyat tett, mint egyetlen más zsidó közösség sem. A férfi maga is hasznát vette Hanna példájának, amikor az 1973-as háborúban egyiptomi fogságba esett. Amikor megkínozták, a lánnyal beszélt, mondta magában a verseit, az írásait.
A visszaemlékezés szerzője, David Slotnik, a New York Times olvasószerkesztője idézett egy költeményt is, az utolsót, amely arról árulkodik, hogy minden külső elszántsága ellenére is, Hanna belülről tele volt kétségbeeséssel. A cím: Egy-kettő-három, ami arra utal, hogy ennyi lépést tudott megtenni a cellában, fel s alá.
A vége az: Hazardíroztam azzal, ami a legfőbb, a kocka el van vetve és én vesztettem.
