Egy ország vasúthálózata sok mindent elmond az országról. Mobilitás, kolbász, benzin. Balásy Zsolt aktuális megfejtése.
Emlékszem, amikor a 2010-es évek elején először rohant a benzin ára 400 forint fölé.
Akkora volt a társadalmi elégedetlenség, hogy még egy ábrát is készítettünk. Az ábrán a benzin árát nem gagyi forintban, hanem komoly kolbászban – a KSH kolbászában – fejeztük ki.
És így mérve már nem is emelkedett az a benzinár: 1995 és 2024 között folyamatosan 10–12 deka kolbászba kerül egy liter benzin.
Nem mintha ettől a nép nyugodtabb lett volna, de legalább az elemző elégedetten törölgethette a szemüvegét. Törölgethette is, mert a kolbász árában az egész gazdaság leképeződik: van benne nyersanyagár, munkabér, energia, szolgáltatás – és remélhetőleg hús is.
Azaz jól reprezentálja a KSH fogyasztói kosarát, amellyel az inflációt számolják.
Egy statisztikai csimborasszó ez a kolbász!
De megmondom én, miért jutott most eszembe ez a kolbász!
Hogy miben tükröződik még a micsoda? Egy ország állapota a vasúthálózat minőségében. És ezt most biztosan Magyarország miatt mondom. Igen.
A legegyszerűbb összefüggést most hagyjuk: hogy a gazdagabb országokban több pénz jut vasútfejlesztésre – bár később még lesz róla szó. Azt is hagyjuk, hogy egy lepukkant diktatúrában van egy kirakatvasútvonal. Most foglalkozzunk magasztosabb dolgokkal!
Például a mobilitással. Gazdaságival, vagyis társadalmival. Ha egy állam szeretné, hogy bővüljenek a társadalmi felemelkedés lehetőségei, akkor támogatja a mobilitást. Ha inkább azt szeretné, hogy a biztos szavazóbázisa ne változzon, akkor nem.
A vasút gyógyír az ingatlanpiac szűkösségére is. Tegyük fel, hogy Nyíregyházán lakom, de találok munkát Budapesten, a produktivitás fellegvárában. Csakhogy ehhez oda is kéne költöznöm. Megnézem az ingatlanárakat – és könnybe lábad a szemem. Megnézem az albérletárakat – és megint könnybe lábad a szemem. Megpróbálhatok Nyíregyházáról ingázni (ebben a home office is segít), úgyhogy megnézem a vonat menetidejét. És már megint könnybe lábad a szemem.
Pláne, ha a magyar valóság (bizonytalan) három és fél órás menetidejét összehasonlítom azzal, amit a lengyel vasút tudna ezen a 240 kilométeren: másfél órát.
És végül maradok Nyíregyházán akkumulátort szerelni. Könnyes szemmel.
Még mit jelképez a vasút? A hosszú távon gondoskodó államot, amely apránként építi az ország jövőjét. Nem gyors, négy éven belüli szavazatgyűjtés a vasút, mint mondjuk egy hangzatos lakáshitel-program vagy plakátkampány, hanem a prosperitás lassú elősegítése. Pont, mint az oktatás vagy az egészségügy.
Ha megnézem, milyen megvalósult vasútfejlesztések (a beígértekkel ne foglalkozzunk – ez egy komoly cikk) valósultak meg a 2010–2020-as években, akkor jellemzően 100 km/h sebességre javított pályákat látok, néhány kósza 160-as szakasz mellett – bár azok is csak késés esetén használhatók, „a menetrendbe nem épülnek be”. Mindez jellemzően EU-pénzből.
Akkor ez haladás, nem? Egyfelől igen, hiszen már százhússzal–százhatvannal is közlekedhetnének a vonatok. Nem közlekednek, mert hova az a rohanás – de közlekedhetnének. Soha ilyen gyorsan nem nem közlekedett még a MÁV: épül-szépül az ország! Másfelől azért mégsem mondhatjuk, hogy kolbászból van a vasút.
Matolcsy György mondta 2022 táján, hogy az elmúlt tíz év a történelem legjobb tíz éve volt gazdaságilag Magyarországon.
Amiben alapvetően igaza is lehet – bár pontosítanék. Ez a mondat valahogy így kéne, hogy hangozzon, ha az igazság minden részletét ki szeretné fejteni:
„Az elmúlt tíz év a történelem legjobb tíz éve volt gazdaságilag Kelet-Európa azon részében, amelyik csatlakozott az EU-hoz.”
Tehát azt, hogy a magyar vasút halad-e, talán inkább relációban kéne értelmezni. És úgy nem tudom, hogy halad-e. Nem könnyű összehasonlítani, melyik kelet-európai országban mennyire hasít a vasút, ha közben folyamatosan szembejönnek a hírek a visszafogottan 200 km/órával közlekedő lengyel Pendolinókról. Nekem meggyőzőnek tűnik.
Az a Lengyelország, amely 2010-ben még kisebb GDP/fő mutatóval bírt, most már fejenként és évente 3000 dollárral nagyobb értéket állít elő. És ebből vasútra is költenek.
De lehet, hogy az ok-okozati viszony fordított? Vagy az is lehet, hogy ez csak korreláció, nem kauzáció. Valójában egy jól működő ország tünetei közé tartoznak a gazdagodás és a javuló vasúti hálózat is.
Úgy volt, hogy Ausztriát érjük utol. Most már akkor előbb Lengyelországot fogjuk. Majd integetünk a leszögelt vonatablakból, amikor elrobogunk mellettük.
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a gazdaság, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
Mohos Zsófia nyerte az idei Hemző Károly-díjat Parasztgazdaság című projektjével. Galériánkban az ő pályaműveiből láthatnak válogatást.
