A tolvajok felmásztak az első emeleti erkélyre, hogy a járókelők lentről ne lássák őket, betörték az ablakot, így jutottak be a terembe, ahol a koronaékszereket és más drágaköveket őrizték, aztán vitték, amit értek. Ez a rablás is Párizsban történt, de nem a Louvre-ban idén október derekán, hanem a mai Concorde tér sarkán álló palotában, a királyi ház ingóságaiért felelős szervezet székhelyén – 1792 szeptemberében.
A francia uralkodók által a XVI. század óta felhalmozott kincsek közé a koronaékszerek mellett több mint 10 ezer drágakőből (gyémántokból, igazgyöngyökből, rubinokból, smaragdokból, topázokból) álló gyűjtemény is tartozott, ennek javát dézsmálták meg a több éjszaka is odalátogató banda tagjai. A tetteseket felbátoríthatta, hogy a forradalom akkortájt kezdett egyre radikálisabb útra térni, a királyt, XVI. Lajost és családját nem sokkal korábban bebörtönözték, a monarchia láthatóan romokban hevert.
Az „évszázad rablása” során kelt lábuk a híres Mazarin-gyémántoknak is. Ez a 18 különleges darab ugyanarról az indiai lelőhelyről származik, mint a világ egyik legnagyobb ékköve, a jelenleg Erzsébet brit anyakirályné koronáját díszítő Koh-i-Noor. Onnan kapták a nevüket, hogy jó száz évvel korábban a királyság főminisztere és legbefolyásosabb embere, Mazarin bíboros ajándékozta őket a fiatal XIV. Lajosnak.
Közülük kettő (a 17. és 18. „nevet” viselő) ékkő története azért érdekes, mert kezdetben a Napkirály szalonkabátján csillogtak kitűzőként, majd később, kissé átalakítva Marie-Antoinette királyné fülén függtek, mielőtt ellopták volna őket. De mivel az ékszerek és drágakövek jó része pár éven belül megkerült – köztük ezek a hatalmas gyémántok is –, új szerepek vártak rájuk. Csak hogy most megint tolvajok kezére kerüljenek.
